Scientia potentia est!
A mi jövőnk


Nyitólap | Profilom | Regisztráció | Kilépek | Belépés
Hétfő, 2018-04-23, 6:05:28 PM
Az Ön belépési neve Vendég | Csoport "Vendégek"Üdvözöllek Vendég | RSS
Önismeret:Idézetek

Idézetek
Honlap-menü
Kérésem hozzád
Értékeld honlapomat
Összes válasz: 22
Körkérdésünk
Szívesen részt vennék az élő klubnapokon
Összes válasz: 19
II. Körkérdésünk
Érdekelne Hírlevél?
Összes válasz: 20
Jelen vannak
Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

Vendégek




107.22.48.243


 Az Idő

 

Kérdések:

  • - Múlt, vagy Jövő? - vagy Múlt és Jövő?
  • - Hol, és miért van szerepe a Most-nak, és a pillanatnak az életünkben?
  • - Tudattalanság?
  • - Hogyan használjam az Idő-t a problémáim megoldásában?

Múlt, vagy Jövő? - vagy Múlt és Jövő?


"Mint ahogy az ember nem veszi különösebben észre azt, hogy tiszta, napsütötte levegőt szív be a tüdejébe.
Csak amikor koromba és porba kerül, csak akkor emlékszik vissza arra, hogy valamikor más volt a levegő.
Éppen így nem érzi az ember a szabadságot sem, amikor benne él."

Válasz: Jelenünket meghatározza tegnapunk. De Most alapozzuk meg a holnapunkat!
Ha Most akár a múltadban, akár a holnapodban élsz, lemaradsz a máról. Így napjaid nem megéled, csak túléled.
Ha nem megéltünk (csak túléltünk), később nem értjük meg, amit kell. Ha ez fokozottan többször előfordul,
összességében folyamatos bizonytalanságban fogunk élni.
  Ha folyamatosan bizonytalanok vagyunk, az kihathat a munkánkra, társadalmi és magánéletünkre is.
Nem mindig tudatosítjuk magunkban, hogy valójában milyen állapotban is vagyunk, és miért!?
 

Hol, és miért van szerepe a Most-nak, és a pillanatnak az életünkben?

 
  Éld meg a Most pillanatait, hogy teljes életet élhess, hogy a valós ok-okozati tényeket, összefüggéseket felismerd, és megértsd.
A legtöbb ok-okozati összefüggést azért nem értjük meg, mert nem ismerjük fel az aspektus(oka)t, az ok-okozati tényezőket.
Legtöbbször azért nem ismerjük fel, mert a két (vagy több) meghatározó tényező között, akár időbeli elcsúszások lehetnek. Így nem tudjuk, mit vessünk össze mivel...
Ha nem kapunk objektív csak szubjektív magyarázatokat, legbelül bizonytalanná válunk, és/vagy arrogánsak leszünk.
  A bizonytalanság magával hozhatja a bűntudatot is. De bűntudat miatt lehetünk bizonytalanok is. Bűntudatunk miatt kialakulhat a túlzó megfelelési vágy.
De mivel bizonytalanok vagyunk abban, hogy ténylegesen, maradéktalanul megfeleltünk-e? – így megint a bűntudat kap teret életérzésünkben.

Ez így egy ördögi kör.

  Felismerésekkel, megértésekkel, tudatosítással lehet véget vetni ennek a körnek, és továbblépni.
Rálépni a következő lépcsőfokra, a valós önmagad felé vezető úton. Ehhez pedig az kell, hogy megéld, ne túléld a pillanatokat.
  Ha megéled, lesz mit felismerned, megértened, kielemezned, és tudatosítani magadban, tehát a valós eredményt a helyére beillesztened.
Így kaphatsz Önmagadról, belső értékeidről igaz képet. Ezzel az összességgel nem fogod se túl, se alul értékelned mindazt aki, ami vagy.
  Egyre inkább egyben leszel. Többször fogod érezni, összhangba kerülsz önmagaddal.
Ha már megfelelő helyen kezeled önmagad, akkor tudod megfelelő mértékkel képviselni értékeid is.
Előnyben leszel mindazokkal szemben, akik a mindennapjaikat a (napi) rutinjukkal; ösztön, és reflexszerűen élik túl.
  Ők nem érzik a szabadságot, mert a Szabadság felemelő érzése sose, vagy csak pillanatnyi fellángolásként érinti meg Őket.
Néha ettől az érzéstől, és hatásaitól megijednek, ezért érdemben ezt sem megélik…

Tudattalanság

A szokásaink

"Az elmebajt úgy határozzák meg, hogy: 'ugyanazt csinálni, ugyanolyan módon, közben más eredményre számítani.
Bizonyos mértékben mindnyájan elmarasztalhatóak vagyunk ebben.
Őszintén szembe kell nézni ezzel, és határozottan cselekedni"
                                                                                                                                                    Brian Tracy

Részlet A Most hatalma  c. könyvből:

…”A legtöbben vagy soha nem tapasztalják meg a jelenlétet, vagy csak véletlenszerűen,
ritkán és rövid időre, anélkül,
hogy fölismernék, mi is az valójában.
Ezért a legtöbb ember nem a tudatosság és a tudattalanság, hanem a tudattalanság különböző szintjei között mozog”

                                                                                                                                                     Eckhart Tolle

  Többek közt a napi közlekedésem folyamán, az utam alatt érzékelem környezetemben legintenzívebben, ennek a tudattalan állapotnak, és szokásaink/rutinjaink nyomait.
Mindenféle, típusú közlekedésem alkalmával figyelem a környezetemet, a velem, és körülöttem közlekedőket, ezen belül a környezetükben "végzett" akciójukat, reakciójukat, vagy éppen semlegességüket.
  Jól szoktam szórakozni a megfigyeléseim alatt, ezért ebből a mindennapos utazós élethelyzetből vettem példákat - amiket leírok, és kielemzek -, de az élet bármely területén felfedezhető a napi rutinunkból eredő tudattalanság állapota.
Példa: Ha késében vagyok, nem idegeskedem. De ha idegeskednék késésem miatt, sem érnék hamarabb célpontomhoz.
Ezért inkább nem idegeskedem a késés miatt, hanem kihasználva ezt az időt, teljesen másra használom.
Részt veszek a közlekedésben, megélem azt, és vele környezetem. Inkább megfigyelek, tudatosan reagálok a pillantásokra, a helyzetekre.
Nem idegeskedem, így "ráérek" akár valakire mosolyogni, vagy éppen visszamosolyogni.
  Főleg hétfőként szeretem ezt gyakorolni, mert ezen a napon az embereket egy mosollyal ki lehet zökkenteni rutinjukból, rendszeresen teljes zavarba lehet hozni őket.
Nem idegeskedem, mert valójában az a jövő, amiért itt és most, és utazásom alatt végig csak idegeskednék, és máris én is tudattalan, rutinszerű állapotba kerülnék.
Mégis, késésük miatt sokan idegeskednek, mintha azzal előrébb járnának, vagy attól bármi megoldódna.  Csak eme felfokozott idegállapotukkal foglalkoznak, így csak ebben az állapotban látnak, és akár láttatnak is másokkal mindent.
Éppen ezért, idegeskedésükkel hamarabb kerülhetnek a kétségbeesés határához, mint bármilyen átgondolt, racionális megoldáshoz.
  Ideges emberek egy adott helyzetre egyszerűen inkább csak rutinszerűen reagálnak, mint tudatosan...
Amiért tudattalan állapotban nem akarok lenni, önmagam, és tudatom szórakoztatására, sokszori megfigyeléseim alapján három, fő közlekedési kategóriát sikerült felállítanom.
Sajnos mindhárom csoportban fellelhető az a bizonyos tudattalanság, rutinszerű állapot.
Egyik kategória sem megéli a A MOST, A JELEN jelentős pillanatait, annál inkább csak túléli azokat.

Első kategóriám: az „ÉN” csapata.

  A már említett közlekedéseim során nem tudtam nem észrevenni egy emelkedő tendenciát, hogy legtöbben az egyedüllétbe vonulnak vissza,
kizárják a környezetüket (olvasással, valami kütyüvel játszással, zenehallgatással - ezzel sokszor sokakat zavarva,
mert kelleténél hangosabban kiszűrődik a fülhallgatóból a zene, stb.), és inkább az „ÉN!”, mint a „Mi” tudattal élnek, és közlekednek.
  Az „ÉN” csapatom tagjai (is) napi rutinnal élnek, ami ösztön-, és tanult reflex alapú.
Ha megszokott útvonalon közlekednek, tudatosságuk abban merül ki, hogy tudják hová, miért, mivel, és mikorra mennek.
  Ha bármi más közbeszól rutinjukba - pl. valaki valamit megkérdez, vagy kér tőlük -, az egy adott időre kizökkenti állapotukból.
Szinte felébrednek, és hirtelen nem is tudják mi történt, és zavarba jönnek.

Védekezési reflexük aktivizálódik, és inkább fenntartással fogadják a „zavar” okozóját, mint alapvető bizalommal. Mikor elmúlik a „zavar”, és újra biztonságosnak, rutinszerűnek ítélik meg további útjukat, szép lassan visszaesnek tudattalan állapotukba, és újra kizárják a „kinti” környezetet.

Második kategóriám: Az „állandó készenlétben” csapata.

  Ők is valójában tudattalan állapotban közlekednek. Csak, egy bizonyos ingerre vannak beállítva, és egész útjuk alatt eme ingerrel élnek, és várakoznak.
Ez az inger a félelem-, és előítélet-páros egyesítettsége.
Félelem az atrocitásoktól, félelem, hogy a személyes területüket mások megsértik. Tudatosan többször meghatározták, hogy kiktől, miktől vesznek bármit atrocitásnak, és előre meghatározták azt is, mikor sérül személyes terük.

  Környezetükre figyelmük ezen összetevőkkel vált specifikusan rutinossá, reflexszerűvé.
Ebbe a „készenléti” csoportba tartozók előre meg-, és elítélték a leendő helyzeteket is.
 Bárki olyanhoz, aki direkt közelebb - vagy akár bele is kerülhet kitüntetett figyelemmel védett személyes terükbe -, reflexszerűen viszonyulnak. Általában előítélettel teli viselkedésükkel, a vélten feléjük közeledő, zavaró tényezőre már előre védekezéssel, hárítással, akár támadással készülnek fel. Pl. a számukra „rosszul” öltözött emberekhez, hajléktalanokhoz, „mappás” emberekhez, kérdezőbiztosokhoz is, de ugyanezen okból, és így viszonyulnak az öregek a fiatalokhoz, fiatalok az öregekhez is, és etc. etc…

   Tudattalan állapotuknak észrevehető jelei vannak: figyelmük csak egy bizonyos területre korlátozódik: Önmaguk által meghatározott, személyes területük határáig. Ebbe a behatárolt távolságba beletartozik a végcéljukhoz vezető következő, kijelölt célpont is. Ezeken a határvonalakon túl, érdemben nem vesznek észre semmit. De ezeken belül is csak azt veszik szemügyre, ami számukra potenciális „veszélyt” jelenthet.

Harmadik kategóriám: A „távolba meredők” csapata.

  Ők pont ellentétesen működnek a „készenléti” kategóriába tartozókhoz képest.
Szinte mindig a jövőben élnek, közvetlen környezetüket nem veszik észre, átnéznek felette.
  Ha valaminek, vagy valakinek - pl. figyelmetlenség miatt - nekimennek, egy pillantással felmérik, hogy az a valami élőlény, vagy tárgy-e?
Ha élőlény, akkor jobbik esetben annak megfelelően biggyesztenek oda egy röpke bocsánatkérést, amennyiben tárgy, mennek tovább ugyanúgy révetegen.
Rosszabbik esetben észre se vesznek semmit, vagyis nem tudatosul bennük, mit tettek. Elméjükben (tudatukban) még el se indultak, de már célhoz is értek.

   Mind a három kategória egyben azonos: a közlekedés csak egy szükséges rossz az életükben,
és ehhez mérten - kategóriájuk tulajdonságaival - rutinszerűen viszonyulnak.
Pontosabban ösztönszerűen, illetve beidegződött reflexszel.
Egyszóval: Tudattalanul.
"Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak.
Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz.
Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy.
Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van." 
                                                                                                                                                  Wass Albert

Hogyan használjam az Idő-t a problémáim megoldásában?

Részlet A Most hatalma c. könyvből:

"Légy úgy jelen, mint önnön elméd szemlélője - szemlélője saját gondolataidnak,
érzelmeidnek és számtalan helyzetben létrejött reakcióidnak!
Ügyelj a gondolatokra, érezd az érzéseket, és figyeld a reakciókat!
Így fedezed fel magát a megfigyelő jelenlétet,
az elmetartalom mögötti csendes szemlélőt"...

                                                                                                                                Eckhart Tolle
 
  Hogy ezt - amit Tolle megfogalmazott -, meg tudjuk tenni, rá kell ébrednünk: Az időnk, ahogy mi értelmezzük nem más, mint illúzió.
Túl, vagy alulértékeljük, de ritkán érzékeljük megfelelőképpen. Ezen okok összességével rosszul is használjuk.
Az idő tudatos, vagy tudattalan észlelése többször inkább problémákat, mint megoldásokat szül.
Valójában legtöbbünk az idő fogságában él.

Nézzük pl. a határidőket:

  Állandó határidőket adunk, és kapunk. Megfelelésünk, sikerünk is sokszor az időbeosztásainkon múlik.
Egy példa: Késünk, ezért idegesek leszünk. Ha idegesek vagyunk, hibázunk, tévedünk.
Sokszor túl nagyot.
  Problémát mindig megoldani akarunk, pedig problémát nem lehet megoldani, csak felnőni hozzá.
Megoldani, csak feladatokat lehet.
   Elfelejtettünk (vagy meg se tanultunk?) egy egyszerű képletet használni:
Van egy problémánk. Ez a probléma legtöbbször többszintű, összetett, és nagyon frusztráló.
Általában nem látjuk át megfelelőképpen a problémánk, ezért is nevezik problémának.
  Ha úgy véljük, hogy át is látjuk, a megoldás csak nem akar jönni, vagy kezünkben van,
de nagyon nehezen akarjuk megoldásnak megtenni. Talán azért, mert nem is az a megfelelő, vagy csak ideiglenesen kielégítő? – megoldás.
 

Lássuk másképp:

  Problémánkból vegyük ki az időt.
Ha jól csináltuk, azt kell éreznünk, hogy problémánk máris átalakul feladattá. Hiszen az egyenletből eltűnt a frusztráló tényező: a határidő. Ez az az idő, ami által meghatároztuk az adott problémánk megoldására szánt időt.
  Akkor is így van ez, ha valami megoldására, valami beadására, teljesítésére számunkra mások határozták meg a határidőt.
Mi ezt, a mások által meghatározott időintervallum értékelést fogadtuk el, és nem saját érzékelésünkkel fordulunk a megoldandó felé. Ebben az esetben megoldásként ezt fogalmaztam meg:
Az „Ő” időértékelése nem az én időérzékelésem.

  Értékelés, érzékelés. Nagy a különbség, és javamra.
Feladatot mindig szívesebben oldunk meg, mint problémát.
Problémákat legtöbbször egybefüggőnek, állandónak, így „fejünkre növő”-nek érzékeljük. Ezért is lehetetlen teljes megelégedéssel megoldani.

  Problémát, csak kiiktatni lehet. Feladatokat tudjuk helyükön, akár külön-külön kezelni, így megelégedéssel megoldani.
Ezzel az említett egyszerű idő-kivétel módszerrel mindjárt ráérünk az összetevőket átlátni, megfigyelni, észrevenni, ezután utánanézni, informálódni,
megoldást kitalálni, összevetni más megoldásokkal, majd kipróbálni, stb.
  Egy mondattal megfogalmazva: kapkodás, pánik helyett, rövidebb idő alatt megtalálhatjuk a legkézenfekvőbb, de akár legobjektívabb megoldást is.Ha egy feladatot oldunk meg, az építő jellegű, mert felemelő, és tartós sikerélményt okoz. Ha egy problémát iktatunk ki, az időszakos megkönnyebbülést tud csak okozni. 
  Máris elénk lép a következő probléma, amit szintén (vagy előzővel folyamatában?) stresszesen élünk meg. Semmi mást nem tettünk az idő kiiktatásával, mint érzékszerveinket, ismereteinket, tudásunkat, szellemünket megfelelő mértékkel, és tisztán tudtuk használni a feladatmegoldás kedvéért.
Mindezt a frusztráció - ösztönző, de leblokkoló, és akár kétségbeesésbe is hajtó hatásai helyett.

...´"Elég, ha ebéd után tíz percre ledőlsz pihenni.
Elég, ha munkahelyedre lassan és kényelmesen haladsz és néha megállasz,
hogy egy fát, egy virágot, vagy egy madarat megnézz.
Elég, ha fél órával üldögélsz tovább a padon, mint amennyit előre szántál magadnak.
Mert szépen süt a nap és a szellőnek kellemes, meleg virágszaga van.
Elég, ha minden hetedik napon nem dolgozol semmit, csak örvendesz annak,
hogy élsz és hogy szép a világ, amiben élsz." 

 Wass Albert

 «Tudtad, hogy a sikeres emberek gyors döntést hoznak?»

 Igen... ezért. Mert ami eléjük kerül megoldandóként, azt nem problémának, hanem azonnal feladatnak, és kihívásnak élnek meg… és így, meg is oldják.
A filmben látottak és hallottak, valamint a leírásom mondanivalója után
- mostantól már tudatosan -,
érdemben is fel fogsz tudni használni maradéktalanul 86.400 másodpercet,
amit egy napra ajándékként megkaptál?

 


Add az iWiW-hezAdd a Facebook-hozAdd a Twitter-hez





Ugrás az oldal tetejére


Cool Text: Logo and Graphics Generator

 

Keresés a honlapon
Language - Sprache

Belépés
Naptár+Névnap
«  Április 2018  »
HKSzeCsPSzoV
      1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30


Névnapi idézetek küldése...

Mini-Chat
Magyaro. hőtérkép
   Hőtérkép
Napi előrejelzés
          Időjárás előrejelzés
Friss Széltérkép
   Széltérkép
Földünk 3D-ben GPS

Copyright Ma a Jövőnkért Team © 2018 | Az oldal a uCoz rendszerben lett létrehozva