A génmódosítás és a húsfogyasztás összefüggései

     Az Európai Unió 2004 májusában oldotta fel a genetikailag módosított terményekre vonatkozó hatéves tilalmat, aminek következtében ma az Unió piacára kerülő, állatok takarmányozására szánt növények 75%-a – nagyrészt szója és kukorica – tartalmaznak módosított géneket.

A módosított élőlényekkel szembeni aggodalom azonban továbbra sem csökken, és egyre több kutatás igyekszik feltárni azt is,

hogy milyen egészségügyi veszélyeket rejthet a génmódosított növényekkel etetett állatok húsának a fogyasztása.

„Azokat nevezzük génmódosított élőlényeknek (angolul Genetically Modified Organisms, röviden GMO), melyekbe valamilyen más élőlény egy ismert funkcióval rendelkező génjét laboratóriumi körülmények között bevitték, és ott működésre kényszerítették annak érdekében, hogy a befogadó szervezet új tulajdonságokkal rendelkezzen”

– definiálta kérésünkre a GMO fogalmát Móra Veronika, az Ökotárs Alapítvány szakértője.

Ez tehát lehet egy vagy több genetikai elem, és a hangsúly a laboratóriumi körülményeken van, hiszen a módosult szervezet nem keresztezés vagy mutáció által jött létre.

Móra Veronika szerint a génmódosításra az egyik legszemléletesebb példa egy talajlakó baktérium esete, amely természetes rovarölő anyagot termel saját védelme biztosítására.

A kedvező rovarölő hatás miatt a megfelelő génjét számos takarmánynövénybe beültették, amelyek ezáltal szintén képesek lettek ennek az anyagnak a termelésére.

A génmódosítás a fajok közötti határokat is átlépi.

     Főleg növények: Jelenleg számos kísérletet folytatnak genetikai módosítással kapcsolatban az Európai Unióban, leginkább takarmánynövények esetében használják a technológiát. Egyrészt, hogy fokozzák a növények gyomirtó szerrel szembeni ellenállását, másrészt, hogy védetté tegyék a növényeket a rovarkártevőkkel szemben.

Az állatokon végzett kísérletek egyelőre gyermekcipőben járnak. Lengyelországban végeztek olyan kísérletet, melynek során emberi géneket kevertek pontyokba, ezáltal azok gyorsabban nőttek, és ugyanezt kipróbálták szarvasmarhákkal is. Az állatok genetikai módosításának legfőbb célja a hozamnövelés, azaz hogy gyorsabban fejlődjenek vagy – tejelő állatok esetében – több tejet adjanak. Ezeknek a kísérleteknek azonban még nagyon sok a nem kívánt mellékhatása: a marhák például ízületi betegségeket kaptak a kísérletek után, és lábuk nem bírta a nagyobb ütemben gyarapodó súlyt.

     Engedélyhez kötött: Az Európai Unióban érvényes jogszabályok szerint csak olyan genetikailag módosított szervezet használható fel, amely engedéllyel rendelkezik az Unión belül. Ha valaki bármilyen más módosított terményt akar az Unióba behozni, arra engedélyt kell kérnie. Jelenleg génmódosított kukorica-, olajrepce-, gyapot- és szójafajtáknak van behozatali és felhasználási engedélye, illetve egyetlen olyan kukoricafajta létezik, melynek termesztési engedélye is van. Az engedélyezett módosított szervek száma – ha nem is rohamos mértékben, de – növekszik. További jogszabály írja elő, a csomagoláson jelölni kell hogy az élelmiszergyártás során felhasznált, engedéllyel rendelkező, módosított organizmust. Általános szabályként fogadták el, hogy minden 0,9% feletti GMO alapanyagot tartalmazó terméken jelölni kell a genetikailag módosított összetevőt – ez azonban a gyakorlatban koránt sincs mindig így.

     Problémás szója, problémás hús: Az OÉTI által 2004 és 2006 között végzett hatósági GMO-vizsgálat eredményei szerint számos termékben fordul elő génmódosított összetevő, néhányban jóval 5%-on felül, a csomagoláson azonban ezt nem mindig jelölték. Az összesen vizsgált körülbelül öt tucat termék 39,5%-ában találtak GMO-maradványt – ez az arány egyébként nagyobb, mint az Európai Unió 19,5%-os átlaga. Nemes Noémi, a Greenpeace magyarországi munkatársa olyan hatósági mérésekről is tud, amelyeknél a hústermékek 59%-a tartalmazott génmódosított szóját. A szóját igen sok élelmiszer gyártása során használják, például pékáruk, szószok, édességek esetében, de a génmódosítást már nagyon nehéz kimutatni – biztosan csak a hústermékek gyártása során is gyakran használt szójafehérjében lehet. A vizsgálatok szerint olcsóbb hústermékekben, felvágottakban, virslikben szinte kivétel nélkül volt génmódosított szójaszármazék, szójamentesek csak a jobb minőségű, drágább húsok voltak.

Szakértők szerint a termesztett szója 60%-a, de jó esetben is a fele módosított. Bár ezt termeszteni az Unióban nem lehet, behozni igen, így természetesen a szójával etetett állatok nagy mennyiségben fogyasztanak GMO-t. Európába leginkább Argentínából és Brazíliából érkezik a szója: az argentin szója GMO-tartalma gyakorlatilag 100%-os, a brazil szójáé 30, így az összes piacra kerülő szója 75%-a, azaz évente 35 millió tonna, genetikailag módosított. A behozott szója 10%-a kerül az élelmiszer-feldolgozó iparba, 90%-át pedig takarmányozási célra használják.

Hiányzik a jelölés

     A már említett vizsgálat során több olyan terméket is találtak, melyek 5% fölötti arányban tartalmaztak génmódosított szóját, bár a csomagoláson ezt nem jelölték. Mint azonban Nemes Noémi elmondta, a gyártók felelősségre vonásakor kiderült, hogy maguk sem tudtak arról, hogy génmódosított alapanyagot használtak. „Ők ugyanis azt állítják, GMO-mentest kértek a beszállítótól, a szállítóleveleken is az állt, hogy a termék GMO-mentes. Így természetesen ők is becsapva érezték magukat, ezt azonban nem könnyű kiküszöbölni” – tette hozzá. „Információink szerint például az egyik nagy konzervgyár azóta véletlenszerűen teszteli a beszállított termékeket, és a tesztelés költségét visszaterheli a szállítóra.” Hogy mi érdeke fűződik a szállítónak ahhoz, hogy GMO-s terméket szállítson, ha a gyártó nem azt kért, arra Nemes Noémi sem tudott válaszolni. Elképzelhető, hogy az árverseny nem teszi lehetővé, hogy költséges GMO-mentességet vizsgáló tesztet végezzenek a beszállítók. A Greenpeace szerint jelenleg az országban három olyan importőr van, amelyik a GMO-mentességet – tehát a 0,1% alatti GMO-tartalmat – garantálni tudja. Gyakorlatban GMO-mentességet elérni igen nehéz, hiszen a feldolgozóüzemekben keverednek a termékek, ezáltal a GMO-mentes alapanyag is beszennyeződhet. Nem beszélve arról, hogy a módosított génekkel rendelkező növények például a pollen vagy magjaik útján keveredhetnek a nem módosítottakkal, így a „tiszta” állomány megőrzése egyre nehezebb feladatnak tűnik.

Mikor kell jelölni?

     Nemes Noémi szerint a 0,9%-os „lélektani határ” egy félreértés eredménye, a jogszabály ugyanis úgy szól, hogy a GMO-tartalmat minden esetben jelölni kell, kivéve, ha ez az érték 0,9% alatti, és a GMO jelenléte véletlen, a gyártó nem tud róla. Ez tehát a gyártót védi valamilyen szinten, hiszen mint fentebb láttuk, a gyakorlatban igen nehéz GMO-mentes, valóban tiszta alapanyaghoz jutni. Ha azonban a gyártó tudja, hogy alapanyaga, ha minimálisan is, de tartalmaz módosított szervezetet, kötelessége jelölni azt. Németországban már több ízben vontak felelősségre gyártókat, akik nem jelölték termékükön a 0,3%-os GMO-tartalmat, holott tudomásuk volt róla.

A GMO-t azonban csak akkor kell jelölni, ha az közvetlenül az élelmiszerbe kerül, ha GMO-val takarmányozott állat húsát használják fel valamihez, azt már nem. Greenpeace szerint azonban ezt is jelölni kellene, hiszen így a fogyasztónak nincsen lehetősége a választásra. Erre vonatkozó javaslatukat, melyhez Európában egymillió aláírást gyűjtöttek az elmúlt években, 2007 februárjában adták át az Európai Uniónak. Magyarországon 25 ezer ember írta alá a petíciót. Nemes Noémi elmondása szerint a megszólítottak között nem volt olyan ember, aki elutasította volna az aláírást, ami arra utal, hogy a magyarok ellenzik a génmódosított növények termesztését és a GMO-t tartalmazó élelmiszerek gyártását.

Húsban nem, tejben igen:

     Magyarországon 2006-ban az OÉTI publikálta egy – Vajda Boldizsár, Szabó Mária, Major Péter, Béki Emese és Neszlényi Kálmán részvételével végzett – kutatását, mely kifejezetten azt vizsgálta, hogy a GMO-val etetett állatok húsában jelen vannak-e a módosított génmaradványok, és ennek lehet-e bármiféle következménye az emberi szervezetre. A 175 GMO-t tartalmazó kukoricával etetett csirkéből való minták vizsgálata során a kutatók azt állapították meg, hogy nem bizonyítható a génátvitel jelensége, azaz az állat húsában nem volt jelen GMO-maradvány. A kutatást végzők azonban siettek leszögezni, hogy „néhány minta bizonytalan eredményt hozott, ezért további vizsgálatok szükségesek a témában”. Úgy vélték, a bizonytalanság annak köszönhető, hogy a kimutatási módszer nem elég hatékony. A módszerek azonban folyamatosan fejlődnek, így lehet, hogy egy most elvégzett kutatás már más eredményt hozna.

     Mindezidáig GMO-val etetett állat húsában nem, csak a májában mutatták ki a génmódosított összetevőket, és a jelenlét átmenetinek bizonyult, tehát etetés után megjelent, majd eltűnt – legalábbis ezt az információt kaptuk az OÉTI-ben. Nemes Noémi, a Greenpeace munkatársa szerint azonban léteznek olyan kutatások, melyek kimutattak növényi eredetű DNS-t a tejben, vérben, sőt a boltban vásárolt nyers húsban is. A Greenpeace szerint ezek alapján a génmódosított növényekből származó DNS-maradványok valószínűleg ugyanígy kimutathatóak, sőt a tejben már ki is mutatták. A Greenpeace Nincs az, amiről nem beszélünk című kiadványa egy olyan kutatást idéz, mely szerint a „München melletti Weihenstephani egyetemének munkatársai már 2000-ben DNS-szakaszokat találtak egy gazdálkodó teheneinek tejében, aki évekig adott nekik génmódosított növényi takarmányt. A vizsgálatokra Hessen Tartomány Tej- és Tejterméktanácsa adta ki a megbízást 2000-ben, és a Greenpeace csak három évvel később (!) tudta azokat nyilvánosságra hozni.” A szervezet szerint bizonyos, hogy a módosított gén a takarmánnyal került az állat tejébe.

←Vissza a "Bio - oldalra"

Tweet

Ugrás az oldal tetejére