A génmódosítás és a húsfogyasztás
összefüggései
Az Európai Unió 2004 májusában
oldotta fel a genetikailag módosított terményekre vonatkozó hatéves tilalmat,
aminek következtében ma az Unió piacára kerülő, állatok takarmányozására szánt
növények 75%-a – nagyrészt szója és kukorica – tartalmaznak módosított géneket.
A módosított élőlényekkel szembeni
aggodalom azonban továbbra sem csökken, és egyre több kutatás igyekszik
feltárni azt is,
hogy milyen egészségügyi veszélyeket rejthet a génmódosított
növényekkel etetett állatok húsának a fogyasztása.
„Azokat nevezzük génmódosított
élőlényeknek (angolul Genetically Modified Organisms, röviden GMO), melyekbe
valamilyen más élőlény egy ismert funkcióval rendelkező génjét laboratóriumi
körülmények között bevitték, és ott működésre kényszerítették annak érdekében,
hogy a befogadó szervezet új tulajdonságokkal rendelkezzen”
– definiálta
kérésünkre a GMO fogalmát Móra Veronika, az Ökotárs Alapítvány szakértője.
Ez
tehát lehet egy vagy több genetikai elem, és a hangsúly a laboratóriumi
körülményeken van, hiszen a módosult szervezet nem keresztezés vagy mutáció
által jött létre.
Móra Veronika szerint a génmódosításra az egyik
legszemléletesebb példa egy talajlakó baktérium esete, amely természetes
rovarölő anyagot termel saját védelme biztosítására.
A kedvező rovarölő hatás
miatt a megfelelő génjét számos takarmánynövénybe beültették, amelyek ezáltal
szintén képesek lettek ennek az anyagnak a termelésére.
A génmódosítás a fajok
közötti határokat is átlépi.
Főleg növények: Jelenleg számos
kísérletet folytatnak genetikai módosítással kapcsolatban az Európai Unióban,
leginkább takarmánynövények esetében használják a technológiát. Egyrészt, hogy
fokozzák a növények gyomirtó szerrel szembeni ellenállását, másrészt, hogy
védetté tegyék a növényeket a rovarkártevőkkel szemben.
Az állatokon végzett kísérletek
egyelőre gyermekcipőben járnak. Lengyelországban végeztek olyan kísérletet,
melynek során emberi géneket kevertek pontyokba, ezáltal azok gyorsabban
nőttek, és ugyanezt kipróbálták szarvasmarhákkal is. Az állatok genetikai
módosításának legfőbb célja a hozamnövelés, azaz hogy gyorsabban fejlődjenek
vagy – tejelő állatok esetében – több tejet adjanak. Ezeknek a kísérleteknek
azonban még nagyon sok a nem kívánt mellékhatása: a marhák például ízületi
betegségeket kaptak a kísérletek után, és lábuk nem bírta a nagyobb ütemben
gyarapodó súlyt.
Engedélyhez kötött: Az Európai
Unióban érvényes jogszabályok szerint csak olyan genetikailag módosított
szervezet használható fel, amely engedéllyel rendelkezik az Unión belül. Ha
valaki bármilyen más módosított terményt akar az Unióba behozni, arra engedélyt
kell kérnie. Jelenleg génmódosított kukorica-, olajrepce-, gyapot- és
szójafajtáknak van behozatali és felhasználási engedélye, illetve
egyetlen olyan kukoricafajta létezik, melynek termesztési engedélye is van. Az
engedélyezett módosított szervek száma – ha nem is rohamos mértékben, de –
növekszik. További jogszabály írja elő, a csomagoláson jelölni kell hogy az
élelmiszergyártás során felhasznált, engedéllyel rendelkező, módosított organizmust.
Általános szabályként fogadták el, hogy minden 0,9% feletti GMO alapanyagot
tartalmazó terméken jelölni kell a genetikailag módosított összetevőt – ez
azonban a gyakorlatban koránt sincs mindig így.
Problémás szója,
problémás hús: Az OÉTI által 2004 és 2006 között végzett
hatósági GMO-vizsgálat eredményei szerint számos termékben fordul elő
génmódosított összetevő, néhányban jóval 5%-on felül, a csomagoláson azonban
ezt nem mindig jelölték. Az összesen vizsgált körülbelül öt tucat termék 39,5%-ában
találtak GMO-maradványt – ez az arány egyébként nagyobb, mint az Európai Unió
19,5%-os átlaga. Nemes Noémi, a Greenpeace magyarországi munkatársa olyan
hatósági mérésekről is tud, amelyeknél a hústermékek 59%-a tartalmazott
génmódosított szóját. A szóját igen sok élelmiszer gyártása során használják,
például pékáruk, szószok, édességek esetében, de a génmódosítást már nagyon
nehéz kimutatni – biztosan csak a hústermékek gyártása során is gyakran
használt szójafehérjében lehet. A vizsgálatok szerint olcsóbb
hústermékekben, felvágottakban, virslikben szinte kivétel nélkül volt
génmódosított szójaszármazék, szójamentesek csak a jobb minőségű,
drágább húsok voltak.
Szakértők szerint a termesztett
szója 60%-a, de jó esetben is a fele módosított. Bár ezt termeszteni az Unióban
nem lehet, behozni igen, így természetesen a szójával etetett állatok nagy
mennyiségben fogyasztanak GMO-t. Európába leginkább Argentínából és Brazíliából
érkezik a szója: az argentin szója GMO-tartalma gyakorlatilag 100%-os, a brazil
szójáé 30, így az összes piacra kerülő szója 75%-a, azaz évente 35 millió
tonna, genetikailag módosított. A behozott szója 10%-a kerül az
élelmiszer-feldolgozó iparba, 90%-át pedig takarmányozási célra használják.
Hiányzik a jelölés
A már említett vizsgálat során több
olyan terméket is találtak, melyek 5% fölötti arányban tartalmaztak
génmódosított szóját, bár a csomagoláson ezt nem jelölték. Mint azonban Nemes
Noémi elmondta, a gyártók felelősségre vonásakor kiderült, hogy maguk sem
tudtak arról, hogy génmódosított alapanyagot használtak. „Ők ugyanis azt
állítják, GMO-mentest kértek a beszállítótól, a szállítóleveleken is az állt,
hogy a termék GMO-mentes. Így természetesen ők is becsapva érezték magukat, ezt
azonban nem könnyű kiküszöbölni” – tette hozzá. „Információink szerint például
az egyik nagy konzervgyár azóta véletlenszerűen teszteli a beszállított
termékeket, és a tesztelés költségét visszaterheli a szállítóra.” Hogy mi
érdeke fűződik a szállítónak ahhoz, hogy GMO-s terméket szállítson, ha a gyártó
nem azt kért, arra Nemes Noémi sem tudott válaszolni. Elképzelhető, hogy az
árverseny nem teszi lehetővé, hogy költséges GMO-mentességet vizsgáló tesztet
végezzenek a beszállítók. A Greenpeace szerint jelenleg az országban három
olyan importőr van, amelyik a GMO-mentességet – tehát a 0,1% alatti
GMO-tartalmat – garantálni tudja. Gyakorlatban GMO-mentességet elérni igen
nehéz, hiszen a feldolgozóüzemekben keverednek a termékek, ezáltal a GMO-mentes
alapanyag is beszennyeződhet. Nem beszélve arról, hogy a módosított génekkel
rendelkező növények például a pollen vagy magjaik útján keveredhetnek a nem
módosítottakkal, így a „tiszta” állomány megőrzése egyre nehezebb feladatnak
tűnik.
Mikor kell jelölni?
Nemes Noémi
szerint a 0,9%-os „lélektani határ” egy félreértés eredménye, a jogszabály
ugyanis úgy szól, hogy a GMO-tartalmat minden esetben jelölni kell, kivéve, ha
ez az érték 0,9% alatti, és a GMO jelenléte véletlen, a gyártó nem tud róla. Ez
tehát a gyártót védi valamilyen szinten, hiszen mint fentebb láttuk, a
gyakorlatban igen nehéz GMO-mentes, valóban tiszta alapanyaghoz jutni. Ha
azonban a gyártó tudja, hogy alapanyaga, ha minimálisan is, de tartalmaz
módosított szervezetet, kötelessége jelölni azt. Németországban már több ízben
vontak felelősségre gyártókat, akik nem jelölték termékükön a 0,3%-os
GMO-tartalmat, holott tudomásuk volt róla.
A GMO-t azonban csak akkor kell
jelölni, ha az közvetlenül az élelmiszerbe kerül, ha GMO-val takarmányozott
állat húsát használják fel valamihez, azt már nem. Greenpeace szerint azonban
ezt is jelölni kellene, hiszen így a fogyasztónak nincsen lehetősége a
választásra. Erre vonatkozó javaslatukat, melyhez Európában egymillió aláírást
gyűjtöttek az elmúlt években, 2007 februárjában adták át az Európai Uniónak.
Magyarországon 25 ezer ember írta alá a petíciót. Nemes Noémi elmondása szerint
a megszólítottak között nem volt olyan ember, aki elutasította volna az
aláírást, ami arra utal, hogy a magyarok ellenzik a génmódosított növények
termesztését és a GMO-t tartalmazó élelmiszerek gyártását.
Húsban nem, tejben igen:
Magyarországon 2006-ban az OÉTI publikálta egy – Vajda Boldizsár, Szabó Mária,
Major Péter, Béki Emese és Neszlényi Kálmán részvételével végzett – kutatását,
mely kifejezetten azt vizsgálta, hogy a GMO-val etetett állatok húsában jelen
vannak-e a módosított génmaradványok, és ennek lehet-e bármiféle következménye
az emberi szervezetre. A 175 GMO-t tartalmazó kukoricával etetett csirkéből
való minták vizsgálata során a kutatók azt állapították meg, hogy nem bizonyítható
a génátvitel jelensége, azaz az állat húsában nem volt jelen GMO-maradvány. A
kutatást végzők azonban siettek leszögezni, hogy „néhány minta bizonytalan
eredményt hozott, ezért további vizsgálatok szükségesek a témában”. Úgy vélték,
a bizonytalanság annak köszönhető, hogy a kimutatási módszer nem elég hatékony.
A módszerek azonban folyamatosan fejlődnek, így lehet, hogy egy most elvégzett
kutatás már más eredményt hozna.
Mindezidáig GMO-val etetett állat
húsában nem, csak a májában mutatták ki a génmódosított összetevőket, és a
jelenlét átmenetinek bizonyult, tehát etetés után megjelent, majd eltűnt –
legalábbis ezt az információt kaptuk az OÉTI-ben. Nemes Noémi, a Greenpeace
munkatársa szerint azonban léteznek olyan kutatások, melyek kimutattak növényi
eredetű DNS-t a tejben, vérben, sőt a boltban vásárolt nyers húsban is. A
Greenpeace szerint ezek alapján a génmódosított növényekből származó
DNS-maradványok valószínűleg ugyanígy kimutathatóak, sőt a tejben már ki is
mutatták. A Greenpeace Nincs az, amiről nem beszélünk című kiadványa egy olyan
kutatást idéz, mely szerint a „München melletti Weihenstephani egyetemének
munkatársai már 2000-ben DNS-szakaszokat találtak egy gazdálkodó teheneinek
tejében, aki évekig adott nekik génmódosított növényi takarmányt. A
vizsgálatokra Hessen Tartomány Tej- és Tejterméktanácsa adta ki a megbízást
2000-ben, és a Greenpeace csak három évvel később (!) tudta azokat
nyilvánosságra hozni.” A szervezet szerint bizonyos, hogy a módosított gén a
takarmánnyal került az állat tejébe.
Megdőlni látszik tehát az elmélet,
miszerint az emésztés során minden, köztük a gének is lebomlanak. Az már
bizonyított, hogy a tejben ki lehet mutatni a GMO-maradványokat, és a módszerek
fejlődésével egyre nagyobb az esélye, hogy az általunk elfogyasztott húsban is
igazolják a jelenlétét. Hogy milyen következménye lehet a GMO-val szennyezett
élelmiszer elfogyasztásának az emberre nézve, arról azonban még szinte semmit
sem tudunk. Forrás
←Vissza a "Bio - oldalra"
Ugrás az oldal tetejére