Scientia potentia est!
A mi jövőnk


Nyitólap | Profilom | Regisztráció | Kilépek | Belépés
Kedd, 2018-10-23, 11:07:26 PM
Az Ön belépési neve Vendég | Csoport "Vendégek"Üdvözöllek Vendég | RSS
Önismeret:Idézetek

Idézetek
Honlap-menü
Kérésem hozzád
Értékeld honlapomat
Összes válasz: 22
Körkérdésünk
Szívesen részt vennék az élő klubnapokon
Összes válasz: 19
II. Körkérdésünk
Érdekelne Hírlevél?
Összes válasz: 20
Jelen vannak
Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

Vendégek




54.224.118.247


 

"Utad Önmagad, és mások felé" Téma aloldalainak címei (és más):


SoulSeer:
Bemutatkozás 
 
Bemutatkozás

(mi, miért alakult, ahogy alakult: előzmények, kihívások és hatások)


"Inkább utáljanak azért, aki vagyok, mint hogy szeressenek azért, aki nem."
                                                                                                     Kurt Cobain 

Váradi Péter vagyok. Születtem 1970. március 26-án, Budapesten.

Mint a legtöbb ember, nagy vonalakban átlagos életet éltem, átlagos nézetekkel, akarattal, kívánságokkal, és kívánalmakkal.
Talán abban kicsit sikerült eltértem a szokványostól, hogy 23 éves koromra már elvált, egy gyermekes apa voltam.

  1995. november 17-én volt egy fordulópont az életemben. Ezen a napon a kora hajnali órákban utasként súlyos autóbalesetet szenvedtem.
Egy ebben a napszakban közlekedő, boltoknak tejet kiszállító IFA teherautó jött (fékezés nélkül) belénk (bírósági szakértő szerint 63.5Km/h sebességgel), pont az én (anyósülés) oldalamba, engem telibe találva, és bepasszírozva a vezető ülés felébe. 
Apám vezette a mi autónkat. Neki hozzám képest túl súlyos fizikai sérülései nem lettek, annál inkább lelkiek.
Mai napig nem tudta kiheverni teljesen a történeteket.
  Pár perces újraélesztés után nagyon hamar, de éberkómában kerültem be az Árpád korház őrzőjébe.
Később mesélték el nekem, hogy sajnos az előzetes diagnosztika nem sok jóval kecsegtetett, hiszen súlyosan sérült a máj, leállt a vérképződésem (napokig be sem indult). 
  Rengeteg zúzódásom (belsők, pl. tüdő a bordák miatt, aminek okán levegőt önmagam nem nagyon tudtam venni.) és súlyos töréseim voltak. 
Nagyobb törések többek közt: medence 8 helyen, szeméremcsont többszörösen, mind a két felső combcsont, gerincnyúlványok, jobb felsőkar stb.
Kisebbek töréseket szenvedett a hüvelykujj, tenyércsont stb.
  Jobb combom a közepe felé szétnyílt az ütközés következtében, onnan szedték ki az ablakemelőkart, üvegeket, kárpitot, festékfoszlányokat, stb.
  Hasfalam is leszakadt. Nagyon sok (orvosilag túl sok) belső, és külső vérzésem volt. Ezért elsőre túlélési esélyként édesanyámnak és akkori páromnak, három napot mondtak.
Ama három nap elteltével - de még mindig kómában -, (a túlélésre) pedig két hetet jósoltak, ugyanis még mindig nem indult be a vérképződésem,
immunrendszerem szinte eltűnt, stb.
  Az őrzőben eltöltött sokadik napon, egyszer csak magamhoz tértem az éber kómából a nővérek nagy meglepetésére, és örömére. 
Háromszor ellenőriztek, hogy tényleg tudatosan észlelem -e Őket és környezetem, mielőtt mertek volna szólni az orvosomnak.

  Ezúton is szeretném megköszönni az akkoriban Árpád Kórház őrzőjében is dolgozó nővéreknek, és Dr. T.G-nak, valamint az őrző vezető orvosának, és a Főorvos Úrnak, valamint a gyógytornász hölgyeknek azt az elhivatott odaadást, hitet, szakértelmet, de legfőképpen azt az emberséget, amit akkor és később (amikor visszatértem a kontrollvizsgálatokra) tőlük kaptam.

  Az éber kómából már más emberként ébredtem fel. Utólag megértve, akkor számomra valahogy minden más volt. Minden természetes, és magától értetendő. Sem harag, sem kétségbeesés, sem pánik nem volt bennem, de még csak az sem, hogy megtudjam, hol vagyok, és miért, és mi is van velem? Mindent tudtam. És semmit sem.
Nem tudtam volna megválaszolni az imént feltett kérdéseket. De tudtam azt, hogy ahol vagyok, ott kell lennem, és minden rendben lesz, teljesen felépülök.
Ez az egész történés is értem van. Úgy jöttem vissza, mint aki a megszületésén van túl - gyerünk felépülni, mert vár az élet, és azon dolgozni. És ez így is történt.
  Elkezdtem nagyon gyorsan felépülni. Először a semmiből beindult a vérképződésem, valahogy újra lett májtermelésem. Ez azért volt furcsa, mert állítólag nem volt májkiválasztásom, így a gyógyszerek nem tudtak érdemben hatni (ezért is volt a max. két hét túlélési diagnosztika) aztán a lélegzésem is javult. Annyira elkezdtem felépülni, hogy az orvosi előrejelzés szerint kb. május végén, július elején tudok majd talán végleg kiszállni a tolószékből, ehhez képest február végén már mankóval vittek kontrollra, és a medence, szeméremcsont, valamint a combjaim teherbírásához szükséges csontösszeforrás - jobb felsőkarról nem is beszélve -, már megtörtént annyira, hogy jogosan közlekedtem néha mankóval. De azért az idő többségét még tolókocsiban kellett eltöltenem. Ebben is volt jó, mert legalább rendesen megtanultam két-kerékre állni :)
  Mindenesetre nem egy hagyományos fizikai felépülésről beszéltek az orvosaim, a nővérek, és a gyógytornászok sem, ha köztük rólam esett szó.
  Úgy vélem, még annyit meg kell osztanom a teljes megértés igénye okán, hogy a balesetem idején már második családom volt, és fiam éppen három hónaposan élt már világunkban.

  Sajnos a születésénél egy rossz főorvosi döntés miatt oxigénhiánnyal jött világra, ugyanis 62cm-es hosszával, és ultrahangos felméréskor elméretezett fejméretével, háromnegyed órára beszorult a szülőcsatornába, ráadásul farosan. Ez miatt izomtónus rengési zavarai lettek, de azt még nem tudhattuk, hogy az agya is sérült-e. Később derült ki, hogy maradandóan nem, vagyis észlelhetően nem, de lehet lappangó probléma, amit egy idegeire ható helyzet, vagy fejlődési korszak kihozhat, és így bármikor lehet utólagos következménye… Folyamatosan kellett vele is járni kezelésekre, tornára, de ez egy másik történet.
Hála az égnek - és annak, hogy általunk időben fel lett fedezve a probléma -, másfél éves korára, de mostanra már mindenképpen teljesen tünetmentes, mozgékony, helyes srác lett, de szociálisan érzékenyebb az átlagkamasznál.
Erre a nem szokványos kihívásra jött rá az én balesetem.
  Párom feladatai nagyon megnőttek, lelkileg minden erejét a nap 24 órájában megduplázva kellett használnia úgy, hogy kilátása a jövőre végtelenül kiszámíthatatlan, így labilis volt.

  Testi – fizikai felépülésemhez képest a lelki, szellemi felépülésem már másmilyen volt. Ugyanis nem volt.
Egy teljesen más ember, más érték-renddel ébredt fel a balesetből eredő éberkómás állapotból, mint aki előtte mindebbe belekerült. Olyan tudatalatti élményekkel, érzésekkel, és értelmezéssekkel ébredtem fel, amik ha bizonyos helyzetek, ingerek hatására tudatossá váltak, azokkal meg-, és kinyilatkoztam valaki felé, az mindig zavart okozott… még önmagamnál is.
Aztán ez a szellemi - lelki állapotom stagnált, sok-sok évig így maradt.

  Az elkövetező hosszúnak tűnő időben egyfolytában próbáltam megérteni a halálom,- kóma,- ébredésem alatt végbement különböző élményeim és történések (valamint a kezdődő és kialakult viszonyaim az emberekkel, eseményekkel stb.) összefüggéseit. Próbáltam azelőtti életem és életvitelem, valamint életfelfogásom is betenni az egyenletbe és így kiszámítani a megoldást, de valahogy mindig hiányzott egy fontos tétel. Sokáig nem jöttem rá, hogy mi az.
  Meg-, és kinyilatkozásaim mások felé önmagamban azért okozott sokáig zavart, mert valahogy sehogy nem tudtam felismerni és megérteni annak az okát, hogy miért nem értenek meg az emberek? Miért nem érzik, vagy tudják, hogy szándékaim tiszták, és nem kell semmit mögéjük gondolni?
Miért érzem úgy, mintha én más nyelvet beszélnék, amit Ők nem értenek meg? És miért érzem ennyire tisztán ki, hol van elakadva, és milyen ok-okozati összefüggéseket nem látnak, és nem vesznek alapul, mikor kialakítják véleményüket, életérzésüket, látásmódjukat, de legfőképpen viszonyaikat/viszonyulásaikat? És miért nem tudom érdemben számukra értelmezhetően (befogadhatóan) elmondani, de még csak rávezetni sem a megoldásra? Egyáltalán miért érzek ehhez ekkora késztetést, és akaratot?

Nagy kérdéseim voltak ezek.

  Mindeközben az élet különböző területeire kerültem, és „új énemmel” is egyre többet tapasztaltam.
Megjártam, és így megtapasztalhattam egy tőzsdeklub országos hálózati vezetőjeként milyen is az, amikor valakik a Magyarországon lévő vezető pénzpiaci, és nagy-befektetői területen - ott is a legfelsőbb szinten -, élnek és tevékenykednek.
De ugyanígy a másik végletbe is beleláthattam, amikor a Közterület Fenntartó zRT. munkavezetőjeként a legalacsonyabb (utcaseprő és hajléktalan) életszínvonalon élő emberek viszonyaiba és viszonyulásaikba, vagyis életérzésükbe is beleérezhettem. Mind a két végletben sok felismerésem, és azokkal egyenesen arányosan megértésem keletkezett. De még mindig hiányzott egy képlet az egyenletből.
  Eltelt sok-sok év, mire 2007-ben találkoztam egy nálam fiatalabb hölggyel.
Egy közös ismerősünk beszélt nekem egy más témával kapcsolatosan erről a hölgyről, és én egyből azt éreztem: Nekem KELL! – találkoznom vele. Miért? - azt nem tudtam. Csak azt, hogy Ő ismer, és én is Őt. De soha nem láttam, nem beszéltem vele. Egy olyan belső, leírhatatlanul késztető érzés volt bennem, amit már régen éreztem. Balesetemet megelőző két hétben, de az utolsó egy hétben éreztem hasonlóan erős késztetést, hogy autót kell vennem! Nem vettem, hagytam magam észérvekkel meggyőzni. Többit tudjuk már…
  Most nem hagyhattam, hogy ne „hallgassak” megérzésemre, a késztetésre. Megkértem barátomat, hozzon össze vele. Megtette. Mikor találkoztam vele, illetve velük, aznap volt a második fordulópontom, illetve a stagnálásomon túljuttató sorsfordító pont.
Megláttam a lányt, és nagyon erős, amolyan beteljesülő örömérzés keringet tetőtől talpig bennem.

Megosztom az első pár mondatváltásunk, hogy valami érezhető legyen:
  • - Szia! Én, ismerlek! De örülök, hogy látlak, olyan jó, hogy itt vagy! 
  • Szia! Én is ismerlek, és én is nagyon boldog vagyok, hogy látlak!
Ekkor szorosan megöleltük egymást, és szinte egyszerre kérdeztük meghatódva, de nevetve:
  • - Mellékesen, ki vagy Te?
  • Jó kérdés… És Te?
  • Mindegy, a lényeg, végre itt vagyunk!
  És elkezdtünk beszélgetni. De olyan formában, mintha egymás fejéből beszéltünk volna, és aki rajtunk kívül még ott volt, az semmit nem értett.
Lényeg, hogy amikor befejeztük a beszélgetést és eljöttem a barátoméktól, hazafelé (két háztömbnyit kellet mennem) olyan határtalan katarzis éltem át,amit se addig, se azóta sem.
Minden a helyére került: A balesetem, amik előtte történtek az életem folyamán, amik azóta, és amik fognak…
Minden ok-okozat egyszerre kapott értelmet.

  Útközben egyszerre sírtam és nevettem, persze önkéntelenül és hallhatóan. De nem érdekelt ki lát, ki néz hibbantnak, vagy részegnek. Át kellett élnem, át kellett éreznem. Ki kellett adnom magamból, felengedni és elengedni mindazt, amiről kiderült, addig gát volt. Értelmezések, felismerések, megértések gátja, és folyamatos frusztrációt okozott.

  Végre túl voltam a szembesülésen, ami megkönnyebbített. Végre rájöhettem ki vagyok, mi vagyok, és mi a feladatom.
Miért éltem túl azt, amit orvosilag nem lehetett, és miért történtek az életemben azok, amik, és miért kellet megtapasztalnom: átélnem, átéreznem a köztes állapotot, és miért jártam meg azokat az életterületeket is amiket…
  Mikor hazaértem, olyan energiát „vittem” magammal, hogy amikor beléptem a lakásunkba, és a párom meglátott, szó szerint letaglózva esett a kanapéra, és ijedten, de inkább megdöbbenve remegő ajkakkal annyit tudott csak szó szerint kibökni: Mi történt?
Elmeséltem mindent neki, és Ő, aki végtelenül racionális, földön járó, de tisztaszívű és tisztaszándékú emberi lény, annyit mondott már sírásra gördülő ajkakkal:
Peti. Ez, amit mondtál, megfellebbezhetetlen.

  Ez a mondata volt az i-re a pont, és kezdhettem el élni azokkal az adottságaimmal, amiket addig félve és meg nem értve, inkább tudattalanul használtam.
És végre, az egyenlet kiszámításához a képlet is összeállt.

  Azért nem tudtam (és sokszor most sem) magam megértetni, mert az emberek többsége nem is akar megérteni. Annyira az elveik, szokásaik, kialakított viszonyaik, és szenvedéseik rabjai, hogy ha azt is mondják szájukon keresztül: akarok változtatni, és változni! - tulajdonképpen nem akarnak. Keresnek, kutatnak, és ha megtalálják, akkor sem ismerik fel az igazságot, ezért tovább keresnek, és kutatnak. Illúziók ingatag alapjára építették fel „házukat” (életüket), és ha erre tudatos fény derül, akkor mindent újra kellene építeni. Ez kényelmetlen, de legfőképpen ismeretlen. Az ismeretlentől pedig többnyire félünk, és rettegünk.
Ezért ha le is dől a „ház”, képesek vagyunk újra, és újra ugyanarra az ingatag alapra visszaépítkezni, és azt remélni, most majd más lesz.
  Mindez, valós felismerések és megértések nélkül addig így fog történni, míg minden el nem vész, és már nem lesz mit hová felépíteni…
Hiába mondjuk azt a klasszikus mondatot: …”akkor így jártam, és kész”. Ez sem más, mint kifogás, önmagunk meggyőzése gyengeségünk helyénvalóságának.
Valójában pont, amitől félünk - hogy összedől felépített életünk, és elvesztünk mindent -, eme tények miatt teljesül be. Akkor is beteljesültnek vehetjük félelmünk, ha a sok aggódás miatt valójában nem tudjuk kiélvezni, amink van.

És végül, de nem utolsósorban két ideillő idézet:

"A lehetetlen csupán egy szó, amivel azok a kis emberek dobálóznak, akiknek könnyebb egy hétköznapi világban élni, 
mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra!"
                                                                                                              Jáksó László

"Ha valamit nem szeretsz, változtass rajta!
Ha változtatni nem tudsz, változtass azon, ahogy gondolkodsz róla!” 

                                                                        Maya Angelou


SoulSeer



"Utad Önmagad, és mások felé" téma aloldalainak címei (és más):



-ről Másképp is (Blogforma)




 

 Testvéroldal a Facebook-on (ahol még olvashatóak a témába vágóan más írásaink is):




<<‹«»›>>



Add az iWiW-hezAdd a Facebook-hozAdd a Twitter-hez




 

Ugrás az oldal tetejére


Cool Text: Logo and Graphics Generator

 
Keresés a honlapon
Language - Sprache

Belépés
Naptár+Névnap
«  Október 2018  »
HKSzeCsPSzoV
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031


Névnapi idézetek küldése...

Mini-Chat
Magyaro. hőtérkép
   Hőtérkép
Napi előrejelzés
          Időjárás előrejelzés
Friss Széltérkép
   Széltérkép
Földünk 3D-ben GPS

Copyright Ma a Jövőnkért Team © 2018 | Az oldal a uCoz rendszerben lett létrehozva