Nem titkolt
célom az írásaimmal, hogy az emberek levegyék a polcról a Bibliájukat, és akár
napi rendszerességgel olvassák. Nekem is hasonló megérzéseim voltak a világról,
mint amiket a honlap bevezetőjében olvashatunk, és amikor a főiskolai
tanulmányaimat folytattam a Bibliával kapcsolatosan, folyamatos megerősítéseket
kaptam ezekkel kapcsolatosan.
Ami igazán ámulatba ejtett, és mély csodálattal
töltött el, az az volt, hogy egy „vasbeton szerkezetű” (értsd alatta, hogy
konkrét, átfogó) üzenet ível át a Biblia 66 könyvén. A Szentírás egy olyan
könyv, ami nem csak az emberiség történelmének kezdetétől a végéig tartó
eseményeit mutatja be, hanem elénk tárja a boldogsághoz vezető utat az egyes
ember földi élete során. Remélem lesz lehetőségem megmutatni, milyen
egyértelműen szól erről a két üzenetről a Biblia.
Jézus
Krisztus Hegyibeszédéből szeretnék idézni és magyarázni néhány verssort. A
Hegyibeszédről annyit érdemes tudni, hogy Jézus 3 éves szolgálatának az elején
hangzott el, amikor a tanítványi kör kialakult, és már nagy volt az ismertsége.
Azért hívjuk Hegyibeszédnek, mert a tömeg olyan nagy volt Jézus körül, hogy a
városban nem fértek el, és ezért a környező hegyoldalba mentek fel, hogy
sokakhoz szólhasson. Érdekes megjegyezni még azt is, hogy Jézus tanításai
nagyrészt kis csoportokban történtek. Jézus kerülte a tömeget. Ez is tanulság
lehet számunkra, de pedagógiai bizonyíték is, hogy a kiscsoportos oktatás
hatékonyabb. Itt Galileában nem tudott kitérni a tömeg elől, mert ki voltak
éhezve az igaz szóra, de később mikor egy hasonló tömeg kereste meg, hogy
királlyá koronázzák, a tengeren kellett elmenekülnie, mert már nem az Isten
igazságát keresték, hanem a saját emberi, politikai igazukat. A Hegyibeszéd
tehát egy bemutatkozó beszéd, ami átfogó módon mutatja be Jézus tanítását,
küldetését, és lám a boldogsággal kezdődik. Isten tudja, hogy mire van a
legnagyobb szükségünk, és nem rejti véka alá, nem beszél mellé, hanem rögtön
ezzel kezdi amint megnyitja a száját (Máté evangéliumából idézve).
A nyolc boldogmondás így hangzik:
- Máté 5:3 Boldogok a
lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.
- Máté 5:4 Boldogok,
akik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak.
- Máté 5:5 Boldogok a
szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.
- Máté 5:6 Boldogok,
akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.
- Máté 5:7 Boldogok az
irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.
- Máté 5:8 Boldogok,
akiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.
- Máté 5:9 Boldogok a
békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.
- Máté 5:10 Boldogok,
akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.
- Máté 5:11 Boldogok
vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot
mondanak ellenetek én érettem.
- Máté 5:12 Örüljetek
és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így
háborgatták a prófétákat is, akik előttetek voltak.”
A mondatok
két részre oszthatók, és az írásmagyarázatomat is két részre osztom. Először a
mondatok első felével foglalkozom, amik a földön beteljesülő boldogságok egyre
magasabb szintű állomásait mutatják be. Ezeket összeillesztve egy önismereti és
személyiségfejlődési utat járhatunk be.
„Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek
országa.”
A lelki szegényeket szokták a leggyakrabban félreértelmezni a Bibliából. Nem bolondot, félnótást vagy értelmi fogyatékost kell rajta értenünk, hanem a saját emberi tökéletlenségünket, önző, bűnre hajló emberi természetünket. Önismereti próbálkozásaink első megrázó élményei szoktak lenni, hogy rájövünk boldogtalan életünk okaira. Hatalmas lépés az életünkben ez. Tele vagyunk rossz szokásokkal, sérelmekkel, elkövetett bűnökkel, lelkiismeret furdalásokkal, szorongásokkal, és ezeket hurcolva, mint egy bűzlő hátizsákot vánszorgunk az élet útján. Mindenki szegény, mert senki sem tudja önerejéből elérni a céljait. Aki belátja, hogy kell segítség, és ezzel az alázattal odafordul Istenhez, az már elérte a boldogság első lépcsőfokát.
„Boldogok, akik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak.”
Annak a felismerése, hogy milyen
nyomorult, nyavalyás és lelkileg szegény tud lenni az ember elég kétségbe ejtő.
Iszonyú fájdalommal jár. Mégis, ha rá tudunk mutatni ezekre a dolgainkra,
amiktől szabadulni szeretnénk, azaz képesek vagyunk szembehelyezkedni velük
Istenbe kapaszkodva, akkor eljutottunk a boldogság második lépcsőfokához. Ezt
csak az őszinte, igaz megbánással érhetjük el, amit a sírás fejez ki. Istenhez
fordulva ezzel a lelkileg szegényes állapotunkkal, és elé lerakva a teli
hátizsákunkat, végre lesz valaki, akinek elsírhatjuk bánatunkat. Mint amikor
egy gyermek elmondja az apjának a kis vétkét, és a bűnbánat megnyugtató
könnyeivel zokog. Ez általában katartikus hatású.
„Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.”
Az az
ember, aki a bűnein képes volt sírni, és látja a hibáit az, megszelídül. Hiszen
saját magán tett felismerései miatt a másik embert méltányosan kezeli. Ha oda
is csapnak neki, nem üt vissza, mert látja a másik lelki szegénységét, és
szánalommal van iránta. A szelíd emberek
boldogsága az, hogy a másikban látják a személyiséget pusztító tulajdonságokat,
de ezeket féltő szeretettel tudják kezelni, sok türelemmel és jóakarattal
tudnak szolgálni.
„Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők
megelégíttetnek.”
A szelíd
ember átlátva saját és másokkal való helyzetét, minden emberrel
igazságosságban, igaz életet akar élni. Az önismereti úton járva most értünk ki
a dzsungelből egy tisztásra. Itt már meg lehet pihenni, és körül lehet nézni.
Az éhezés és szomjúhozás kifejezi, hogy már igény van benne a fejlődésre.
Ráhangolódott az isteni vonzásra, ami az igazság szeretete. Az igazak
boldogsága, hogy Isten nélkül nem juthattak volna el idáig, és nélküle nem
fejlődhetnek tovább.
„Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.”
Az
igazságra igyekvő ember, ahogy tovább fejlődik, egyre kezdeményezőbb,
cselekvőbb lesz, minden akadály ellenére. Kialakulnak benne a szeretet
legmagasabb rendű tulajdonságai: a megbocsátás, az ellenség szeretete, az
önfeláldozó szeretet a hozzá hasonló önző hajlamaikkal küszködő emberek
megmentéséért. Mert az irgalmasság nem más, mint a szeretet megnyilatkozása és
bővelkedése az igazságtalan, ellenünk vétkező emberek iránt is. Ez a szint a
boldogság egyik csúcsa.
„Boldogok, akiknek szívök tiszta: mert ők az Istent
meglátják.”
Ez egy
értelmező kijelentés, egy kulcs, hogy megértsük az eddigi folyamatot, és az
eredményét. Aki idáig eljutott arról elmondható, hogy tiszta a szíve, megszabadult
az önzéstől. Idáig tartott a rossztól való tervszerű megszabadulás, és
elérkeztünk a belső megtisztulásig. Ismerni Istent és a megszabadító szándékát,
annak erkölcsi indítékaival együtt.
„Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak
mondatnak.”
A tiszta
szívű ember munkája a társadalomban van, mert az egyéni boldogságnál nagyobb a
közösségi. Vállalja a békességszerző feladatát, hogy az embereket Istennel
kibékítse, mert igazából az embereknek nem egymással van bajuk. Az istenismeret
eljuttatása az emberekhez teszi igazán boldoggá.
„Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és
minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem.
Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a
mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, akik előttetek voltak.”
Aki
vállalja az istenismeret emberekhez való eljuttatatásával járó nehézségeket, az
lehet igazán boldog, mert megtapasztalt már sok boldogságot és mégsem tudták
elvenni ezeket tőle. Kész fáradtságot, terheket, s ha kell, súlyos üldöztetéseket
is viselni az igazságért, embertársai megmentéséért.
Az önismeret és az
istenismeret egyensúlya a fontos, hogy képesek legyünk Isten szemével nézni
önmagunkat. Blaise Pascalt idézve „Isten ismerete, a magunk nyomorúságának
ismerete nélkül kevélységet szül. Nyomorúságunk ismerete Istené nélkül, viszont
kétségbeesést. Jézus Krisztus ismerete e kettő között foglal helyet, mert
egyaránt megtaláljuk benne Istent és a mi nyomorúságunkat.” (Gondolatok, 527.
töredék)
Ahogy a szövegmagyarázat elején írtam a boldogmondásokat két
részre osztottam. Eddig tartott a mondatok első részeinek magyarázata. Az első
fele a mondásoknak a valódi, ebben a világban megélhető boldogságokról szólnak,
amik Istenhez közeli állapotok már. A második fele a mondatoknak a tökéletes
boldogságról szólnak, ami az örök életben valósulhat meg. Oda, csak az fog
eljutni, aki a valódi boldogság lépcsőjén végig jut.
Összefoglalva a tökéletes boldogságot: Helyszíne a
mennyországhoz hasonló lesz. Emberi fantáziát felülmúló isteni környezetben.
Nem lesz helye szenvedéstől való sírásnak, mert Isten mindenkit személyesen
vígasztal meg. Az emberek visszakapják a Földet eredeti édenkerti állapotában,
tökéletes szépségében. Az emberek eljuthatnak a teljes igazság ismeretére.
Isten méltatlanságunk, elkövetett vétkeink ellenére túláradó szeretettel fogad.
Az ember végre szemtől szemben megállhat Isten előtt, és személyes
szeretetközösségben lehet vele. Örök béke uralja szívünket, és bőséges isteni
jutalom vár ránk.
Én úgy gondolom, ezért érdemes élni.
←Dr. Kelemen Péter
Ugrás az oldal tetejére