Jelen vannak | Online összesen: 1 Vendégek: 1 Felhasználók: 0
Vendégek
34.237.245.80 |
|
| | |
|
Vélhetően, mert nem túl sok
ismeretanyag áll rendelkezésre, a szója körül meglehetősen sok az ellentmondás.
Ezért is egy gyöngyszem az alábbi, mely alapos részletességgel tárja fel a
rejtelmeket.
A cikk, Csaba György írása, a Természet Világa 133. évfolyam
6. számából (2002. június) ollózva.
Csaba
György: Szója, ha mondom...
„Szóma, ha mondom, segít a gondon,
egy-két köbcenti helyre biccenti” – így szól Aldous Huxley Szép, új világának
mondókája. A varázsszer, ami esetünkben a szója, s minden problémát
megold, úgy tűnik, rendelkezésre áll. Sokak hite szerint ez az a táplálék-alapanyag, amely nemcsak
az emberiség fehérjehiányát oldja meg, hanem számos betegség kellemetlen, sőt
életveszélyes következményeitől is mentesít. A szójabab mintegy 5000 éve ismert. Kezdetben azonban nem
táplálékként használták, hanem a vetésforgó egy tagjaként, mert – mint a
hüvelyesek általában – nitrogént fixál, és ezzel javítja a talajt. Csak később, a Chou-dinasztia idején (i. e. 1134–246)
Kínában jöttek rá arra, hogy az addig ehetetlen szóját fermentálással ehetővé
lehet tenni. Ekkor már fogyasztották a szójaszószt. Az időszámításunk előtti II. században ismerték fel
ugyancsak a kínaiak, hogy kalcium- vagy magnézium-szulfáttal kicsapatható a
főzött szójapüré. Ettől kezdve a fermentált és kicsapott szójakészítmények,
mint a tofu (szójatúró), rohamosan elterjedtek Japánban és Indonéziában. Manapság az ott fogyasztott szójatermékek mintegy 90
százaléka ilyen készítmény. A fermentálással és precipitálással
azonban nem távolítható el az összes károsító anyag a szójából, mert például
tripszin-inhibitorok maradnak benne, melyek éppúgy gátolják a szójafehérjék,mint egyéb fehérjék normális emésztését, és ezért étkezés
után emésztőszervi panaszok léphetnek fel. További tisztítással azonban ezek a károsító anyagok
túlnyomórészt eltávolíthatók. Valószínűleg ennek tulajdonítható, hogy ma az ázsiai
étrendben a szójatermékek mintegy 30 százalékban fordulnak elő. Az orvostudományi – epidemiológiai
– kutatások során feltűnt, hogy az ázsiai országokban kevésbé fordul elő a
mell-, a petefészek- és a prosztatarák (egyesek 80 százalékkal kevesebb ilyen
típusú rák fellépéséről tesznek említést), az infarktus és az agyvérzés, az oszteoporózis és számos más
betegség, mint Európában, vagy az Amerikai Egyesült Államokban. Mivel a legnagyobb különbséget az ázsiai és az európai ember
étrendjében vélték felfedezni, a figyelem a szójára terelődött, és elkezdték
vizsgálni, melyek lehetnek azok az anyagok, amelyek e betegségek fellépésének
csökkenéséért felelősek.
A szójában a nagy mennyiségű – esszenciális aminosavakat
(kivéve cisztint és metionint) is tartalmazó, tehát az állati fehérjével szinte
egyenértékű – fehérje mellett fitoösztrogének is találhatók. Ezek az úgynevezett izoflavonok; a genistein és a daidzein.
E fitoösztrogének részben versenyre kelhetnek az állati (emberi) szervezetben
jelenlévő ösztrogénekkel, mintegy kiszorítva azokat a receptorhelyekről,
ezáltal gátolva hatásukat, miközben részben önmaguk is ösztrogénszerű hatásokat
fejthetnek ki. Az emlő-, petefészek- és prosztatarák hormonfüggősége közismert,
és az oszteoporózis is a szteroidhormon hiánya alapján fejlődik ki. Mivel az izoflavonok a szójatisztítási procedúra után is
megmaradnak, az európai–ázsiai epidemiológiai különbözőség magyarázata
kézenfekvőnek látszott. Az izoflavonok sokkal gyengébb
szteroidhatásúak, mint az ösztrogén, azonos mennyiségre számítva, mintegy egy
ezrelék a hatáserősségük. Ugyanakkor, tekintve hogy a táplálékkal kerülnek a
szervezetbe és a tápcsatornában nem bomlanak le, a jelenlegi átlagos (ázsiai)
szójafogyasztás mellett jelentősen több van belőlük, mint az ösztrogénből. Érthető tehát, hogy tömegükkel elnyomhatják, vagy
ellenkezőleg, túlszárnyalhatják a természetes ösztrogén hatásait.
Miben
mutatkoznak meg az izoflavon fitoösztrogének jótékony hatásai?
A daganatok és az oszteoporózis
elleni védelmet már említettük. A daganatoknál nemcsak a receptorhelyeket blokkolják, hanem
hatnak a daganatok azon enzimjeire is, melyek szükségesek azok ereinek
fejlődéséhez. Az enzimek gátlása esetén a daganatok táplálék- és
oxigénellátása tehát romlik. Az izoflavonok részt vehetnek a
daganatprevencióban is: a genistein előmozdítja a szuperoxid-dizmutáz (SOD)
termelődését, ezáltal a szabad gyökök szintje csökken.
E gyökök felelősek elsőrendűen a
génmutációk fellépésért éppúgy, mint a sejtek öregedéséért. A másik izoflavonról, a daidzeinről viszont kimutatták, hogy
növeli a fehérvérsejtek aktivitását, ami a daganatellenes immunitásban játszik
szerepet. Az oszteoporózis a szexuálhormon (ösztrogén, tesztoszteron)
szintjének csökkenésekor (nőknél a menopauzában, illetve férfiaknál idősebb
korban) szokott fellépni. Ilyen esetben a táplálékkal bekerülő nagy mennyiségű
fitoszteroid a szteroidot helyettesíti, és így gátolja a fájdalmas és
csonttörésekhez vezető kórkép kialakulását (hatása valószínűleg hasonló a magyar Feuer László
nemzetközileg elismert Ipriflavon készítményéhez) anélkül, hogy növelné a
rosszindulatú daganatok gyakoriságát. Az izoflavonok hatása jó volt a menopauzális szindrómában
(klimaxos hőhullámok, vérnyomás-ingadozás, „rossz” vérlipidek mennyiségének
emelkedése). Hasonlóképpen normalizálják a menopauzától függetlenül a
vérlipidszinteket, csökkentve a káros LDL- (alacsony sűrűségű lipoprotein)
szintet és növelve az előnyös HDL-t (nagy sűrűségű lipoproteint). Vérkeringés-javító hatása abban is megmutatkozik, hogy
fokozza a vérerek rugalmasságát és a már említett szabadgyök ellenes
(antioxidáns) hatásával hátráltatja az érfalakon a koleszterinplakkok
fellépését, vagyis az érelmeszesedés kialakulását. A szója
előnyös hatásai azonban tovább sorolhatók.
A szója ugyanis nagy mennyiségben
tartalmaz kalciumot és cinket, valamint B-vitaminokat, főleg B12-vitamint. Sok
benne a sejtmembrán felépítésében, és különösen az agy és a máj működésében
fontos szerepet játszó lecitin, foszfatidilkolin és foszfatidilszerin. Szója, ha mondom, segít a gondon..., a felsorolás világosan
mutatja, mennyire hasznos a szója fogyasztása. És mivel a szója ízesíthető és
számos formában fogyasztható, mindenki számára rendelkezésre áll a varázsétel,
vagy ital.
Lehet enni szójaburgert, szójaszószt, szójatúrót,
szójatejet, tofut, szójafasírtot és gombócot vagy szójatortát. De benne van a
párizsiban, a virsliben és egyéb felvágottfélékben, áruktól függően különböző
mennyiségben. Az Egyesült Államokban gyakorlatilag minden kenyérféle
tartalmazza. Így semmi akadálya annak, hogy bárki elfogyassza a szükséges napi 25 gramm szójafehérjét,
melyhez a további adalékok (fitoösztrogének, vitaminok, nyomelemek stb.)
csatlakoznak. De hát, mint modern életünk bármely csodája, a szója sem
mentes a negatívumoktól és nem volna teljes a róla festett kép, ha ezeket nem
említenénk.Lássuk tehát a szójafogyasztás árnyoldalait.
Szója, ha
mondom, növel a gondon... A fitoszteroidok korlátlan
mennyisége az állati szervezetben számos problémát okoz. Mindenekelőtt azt,
hogy miután a táplálék összetevőjeként vannak jelen, nem dozírozhatók, hiszen az emberek ízlése és étvágya különböző, ugyanakkor,
mint már láttuk, a táplálékban mennyiségük nagy. Új-Zélandon figyeltek fel először arra, hogy a tenyésztett
trópusi madarak – például papagájok – nemi érettségét jelző színes tollazat a
szokásosnál sokkal hamarabb (18-24 hónapos kor helyett már 11 hetes [!] korban)
jelent meg azokban az állatokban, amelyeket szójatápon tartottak. Egyidejűleg csökkent a madarak termékenysége, ami joggal
bosszantotta a kereskedelmi célra tenyésztőket, ráadásul a frissen kikelt
populációban sok életképtelen vagy torz egyed volt. Az életben maradt madarak többsége sem volt egészséges,
csontrendszeri zavarok, golyva, az immunrendszer defektusai, emésztőszervi
betegségek voltak rajtuk megfigyelhetők.
Igencsak emlékeztettek részben
azokra a rendellenességekre, amelyek a DES-(dietilstilbösztrol) katasztrófa
idején emberekben mutatkoztak, részben a szteroid hormon túladagolásra, tehát
felhívták a figyelmet a szójában lévő fitoszteroidok lehetséges betegségokozó
hatására. Ekkor kezdődött a szója állatkísérleti és a rendszeresen tekintélyes
mennyiségű szójakészítményt fogyasztó emberek orvosi vizsgálata. Rövidesen kiderült, hogy állatkísérletekben az izoflavonok
gátolják a szteroidok szintézisét – az agyalapi mirigy szabályozására ható
visszajelentés révén –, és emiatt terméketlenségi, golyvaképző és májkárosító
tünetek jelentkeztek. A golyvaképződést emberekben is megfigyelték. Azonban az
izoflavonok csak a természetes szteroidokat (ösztrogén hormont) szorították
háttérbe, maguk viszont, mint önálló szteroidok is működésbe léptek. Miközben – mint láttuk – a reprodukciós szervek
rákgyakorisága a szójafogyasztókban számottevően csökkent, szinte ugyanilyen
mértékben nőtt a hasnyálmirigy- és májdaganatok mennyisége.
A legnagyobb probléma a csecsemők
szójatáplálása. A születés körüli időszakban történik a hormonális imprinting
hatására a receptor–hormon kapcsolat kialakulása, és az imprinting ezt életre
szólóan befolyásolja. Ha a csecsemő sejtjei ilyenkor nagy mennyiségű idegen (fito)
szteroiddal találkoznak, ez a kapcsolat abnormálissá válik (hibás imprinting),
annak minden következményével. E hatások a receptorok hormonkötési képességének változása
miatt a sejtek eltérő reakciókészségében, biokémiai, morfológiai zavarokban, a
szexuális magatartás legkülönbözőbb torzulásaiban mutatkozhatnak meg. Ez vált világossá a már említett DES-katasztrófa idején,
amikor hüvelyrákos és rákmegelőző állapotok voltak felismerhetők a DES-sel
kezelt anyák lányutódainak tízezreiben. Ehhez a szexuális élet zavarai társultak, például meddőség,
libidó csökkenése, homoszexualitás stb., mindkét nemben. Ez a hatás a szója
esetében állatkísérletekben már bizonyított, az emberre vonatkozó adatok
azonban csak szórványosak. Az állati és emberi csecsemők szójával táplálása hasonló
veszélyekkel járhat, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy testsúlyra számolva
a csecsemőben 6-11-szer annyi izoflavon dúsulhat fel, mint felnőttben.
A szója alapú tápszerrel etetett
csecsemő vérszteroid-koncentrációja így 13–22 000-szer magasabb lesz, mint a
tehéntejbázisú táplálásban részesülő csecsemő vérösztrogén-koncentrációja. Az Egyesült Államokban a mesterségesen táplált csecsemők
mintegy 25 százaléka szója alapú tápszereket fogyaszt. Egyes számítások szerint az egy nap alatt fogyasztott
szójatáp ösztrogéntartalma öt (!) fogamzásgátló tabletta ösztrogéntartalmának
felel meg.
A klinikai vizsgálatok eredményei
azt mutatják, hogy korunkban a másodlagos nemi jellegek korábban alakulnak ki. Egyes vizsgálatok arra utalnak, hogy jelenleg az Egyesült
Államokban a fehér lányok 1 százalékán és az afroamerikai lányok 3,3 százalékán
már hároméves korban megfigyelhető az emlők fejlődése és némi ivari szőrzet, míg nyolcéves korban hasonló jelenségek a fehér
lánypopuláció 14,7 százalékán és az afroamerikai populáció közel 50 százalékán
észlelhetők. Nincsenek pontos adatok ezen egyedek csecsemőkori
étrendjéről, de feltételezik, hogy a korai szójafogyasztás tehető ezért
felelőssé. A hímnem beállítódása imprinting
révén a születés körüli időpontban történik meg, amikor az agyi hipotalamikus
magvakat a tesztoszteron túlsúlya folyamatos (hím jellegű) működésre állítja
be, míg ennek hiányában a ciklusos női működés jelenik meg (a
nőstényekben). Ugyanakkor ismert, hogy a hím nemi hormon, a tesztoszteron is
ösztrogénné alakul az agyban, éppen ezért ez utóbbi mennyisége a döntő a beállítódásban:
ha sok van belőle (a fölös mennyiségben jelen lévő tesztoszteron miatt), akkor
a folyamatos, ha kevés (nőben, mert csak ösztrogén van jelen), akkor a ciklikus
jelleg mutatkozik meg.
Amennyiben tehát az izoflavonok
révén ösztrogéntúlsúly jelentkezik, ezt az agyi struktúrák hím
„bejelentkezésként” értékelik, és ennek megfelelően alakítják ki a szexuális
jelleget, függetlenül attól, hogy a kromoszomális, vagy ivarmirigyekben
megmutatkozó (gonadalis) nem milyen. Ezzel együtt, vagy ettől függetlenül, a fitoszteroidok
hatnak a perifériás sejteken levő receptorokra és létrehozzák a már említett
változásokat a másodlagos nemi jellegekben. A hormonfüggő tanulási zavarok világméretű szaporodásáért a
korai fitoösztrogén hatások szintén felelőssé tehetők.
A szója tripszingátló anyagának
maradványai a leghatékonyabb tisztítás esetén is megmaradnak.
Ezen kívül a szójában hemagglutinin
is található, mely a véralvadást növeli. Mindkét anyag negatív hatással van a test hosszirányú
növekedésére is. A szója fitáttartalma a kalcium és egyes feltétlenül szükséges
nyomelemek (magnézium, réz, vas, és különösen a cink) felvételét gátolja. A szója tehát, miközben bőven tartalmazza ezen elemeket, az
állati szervezetben való feldúsulásukat gátolja. Ezáltal hiánybetegségek
alakulhatnak ki, ha a kiegészítő táplálék nem tartalmazza feleslegben ezeket az
elemeket. A cink hiánya különösen problémás, mert ez fejlődési és
reprodukciós zavarokhoz, idegrendszeri (intellektuális) eltérésekhez vezethet.
A harmadik világban mutatkozó
ásványi anyag-hiányok jó része a szójafogyasztásra vezethető vissza, amelyet (a
szegénység miatt) nem kompenzálnak állati eredetű ételekkel. Világos tehát, hogy a szója–szóma ára nemcsak és nem
elsősorban pénzben fejezhető ki, hanem mindazokban a veszélyekben is,
amelyekkel fogyasztása együtt jár. Az is egyértelmű, hogy a szója esetében is előbbre van annak
alkalmazása, mint az esetleges veszélyek kivizsgálása. Éppen ezért azokat, akik
a szójafogyasztás miatt betegedtek meg, már csak kezelni tudjuk (ha tudjuk). A szója „nyomulása” miatt ugyanakkor az érintettek köre
egyre bővül, éppúgy, mint az elfogyasztott szója mennyisége.
Eretnek gondolatok a szója ürügyén A szójafogyasztás terjedése nem
váltja ki a zöldek, vagy a természetes étrendet követelők haragját. Miközben tüntetésekkel tűzdelt kampányok folynak a
genetikailag manipulált élelmiszerekkel szemben, csak néhány szakember emeli
fel hangját a szója egyre nagyobb mértékű elterjedésével kapcsolatban. Ugyanakkor a realitás az, hogy a genetikailag manipulált
élelmiszerek lehetséges káros hatásairól csak elképzeléseink vannak, miközben a
szójafogyasztás veszélyei kézenfekvők és jelentős részben igazoltak. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy az emberek tudatában
a természetes és a mesterséges fogalma áll szemben egymással, és minden, ami
természetes, az elfogadható, sőt előnyös, viszont a mesterséges az, ami
félelmetes.
Hasonlónak látszik a helyzet, mint
a gyógynövények és gyógyszerek párhuzamakor, holott a gyógynövények éppúgy
tartalmaznak veszedelmes hatóanyagokat, mint a gyógyszerek, csak kevésbé
dozírozható formában. Vagy, hogy ne beszéljünk másról: a növényvédő szerek
használata ellen folyik a küzdelem, mert szteroidszerű hatásúak, de a szóját
simán fogyasztjuk, mert az természetes. És ami még furcsább paradoxon: a peszticidekkel kezelt
növények helyett fordulunk a „bioként” számon tartott szójához, nem tudván,
hogy sokkal nagyobb mennyiségű szteroid kerül be általa szervezetünkbe, mint a
lemosható növényvédő szerek maradványaival.
A tudatlanság megóv bennünket az utólagos szemrehányástól,
ugyanakkor nem óv meg a szteroidok tömegének hatásaitól, legyenek ezek
előnyösek, vagy hátrányosak.
Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy
amennyiben Ázsiában évezredek óta fogyasztják a szóját káros következmények
nélkül, sőt felismert előnyös hatásokkal, akkor a fehér embernek miért kellene
tartania tőle. Ez valóban bonyolult probléma, de van néhány magyarázat. Ha
biológiailag aktív anyagok kerülnek be rendszeresen az emberi szervezetbe,
akkor ezek részt vesznek az adott populáció formálásában. Ahogyan tudjuk, hogy az európai (amerikai) ember
testmagassága jelentősen eltér az ázsiaitól, úgy azt is tudnunk kell, hogy
ebben a környezeti tényezők is szerepet játszanak. Ilyenek a táplálkozás minősége, a szervezet
vitaminellátottsága, a tradíciók stb.
A különbségek nem elsősorban
genetikaiak, ezt jelzi az is, hogy az ázsiai ember jelenkori jobb táplálék-,
vitamin- stb. ellátottsága máris jelentős testmagasság-növekedéssel járt. Az ázsiai embernek az európaitól való eltérésében – és ezek
az eltérések nem jelentéktelenek – azonban benne foglaltatik az is, hogy nagy
mennyiségű szóját (ezzel együtt fitoszteroidokat) fogyaszt. Bár a kóros esetek megléte vagy hiánya a feltűnő, tehát az,
hogy például bizonyos daganatok sűrűbben vagy ritkábban fordulnak elő, ugyanilyen valószínűséggel kevésbé feltűnő jellegzetességek
is fellépnek a szója hatására, de ezek beleférnek a „másság” fogalmába.
Semmi sem garantálja tehát, hogy a
szója tömeges és tetemes fogyasztása nem viszi-e el az európai embert is e
„másság” irányába. Mindemellett, az évezredes szójafogyasztás Ázsiában
hozzájárulhatott az azt nem toleráló populáció kiszelektálódásához, miközben
Európában (Amerikában) ez most történnék meg, ha a fejlett orvostudomány szelekciógátló hatása nem
akadályozná meg. Miután azonban ezt teszi, csak a szója által befolyásolt
utódgenerációk lesznek megfigyelhetők a szójahatás halmozódásával (szelekció
nélkül). Ezen túl, az egy főre jutó európai, és főleg az amerikai
szójafogyasztás máris meghaladja az ázsiait, csak a fogyasztott ételek formái
térnek el.
Az elmondottak talán megengednek
egy általánosítást is, figyelembe véve, hogy nem csak a szója fitoszteroid az,
amelyet tömegméretekben fogyasztunk. Utalhatnánk itt a már említett növényvédő szerekre, vagy a
fogamzásgátló szteroidokra, az üzemek által kibocsátott, ugyancsak
szteroidszerkezetű dioxinra, a kipufogógázokban lévő aromás szénhidrogénekre
stb. Mindezek együttesen formálják az emberiség fizikai
paramétereit éppúgy, mint pszichés beállítottságát és szexualitásának
mikéntjét. Mindezektől függően, a mai ember nem olyan, mint
évszázadokkal ezelőtti elődei. Ez világosan megmutatkozik – mert könnyen kimutatható –
bizonyos betegségek gyakoribb vagy ritkább fellépésében. Ugyanakkor nem nagyon vizsgáljuk – mert nehezen kimutathatók
– az ún. normális indexeket, mindaddig, amíg azok át nem lépik a szélső
variánsok által képviselt határokat, tehát kórossá nem válnak. Pedig a normálison belüli eltolódásoknak hihetetlen
jelentőségük van, gondoljunk itt a szteroidok által befolyásolt agresszióra, a szexuális aberrációkra, a termékenységre, de nyilvánvalóan
olyan indexekre is, amelyeknek befolyásoltsága csak akkor derül majd ki, ha
jelentős társadalmi, gazdasági problémákat okoz.
Ezek az ember tulajdonságaiban
megmutatkozó változások létrejöhetnek, mint a biológiai-orvosi technika tudatos
alkalmazásának következményei, vagy nem kívánatos melléktermékei, de megjelenhetnek a
gazdasági és eltartási szükségszerűségek kényszerítő hatására is. A szteroidokkal történő orvosi beavatkozások – terhességvédelem,
fogamzásgátlás – nyilvánvalóan tudatosak.
Vita tárgya lehet, hogy például az
utóbbi inkább kényelmi szempont eredménye-e, vagy az emberiség túlszaporodási
problémáit kívánja megoldani.
Az, hogy az egyre szaporodó
emberiséget el kell látni lehetőleg olcsó fehérjeforrással, az szükségszerűség,
amit nem lehet megkerülni, és erre a szója alkalmasnak látszik. Azonban nem hallgatható el, hogy a szükségszerűség mellett
az érdek is jelentkezik.
Az Egyesült Államokban 72 millió
acre földterületen termesztenek szóját, és ezt el is kell adni. Ennek nagyobb része állati felhasználásra kerül (ez külön
probléma, figyelembe véve, hogy a zöldek küzdenek az emberi étkezésre
tenyésztett állatok szteroidkezelése ellen, azonban „természetes” anyagként
ezek jutnak be a szójával is), de egyre nagyobb része kerül emberi
fogyasztásra. Az Egyesült Államokban évi mintegy 90 millió dollárt
fordítanak az úgynevezett szójaprogramra, mely a szójafelhasználás terjedését
hívatott elősegíteni. Ennek hatására például egyre több szója jelent meg a diákok
iskolai étrendjében. Ezzel sikerült a koleszterindús étkezést fehérjedússá
tenni (mint propagálták), de a szója mellékhatásait nem említették.
Ugyancsak a jól fizetett propaganda
segítette domináns helyzetbe a szójatejet: az 1980-ban kétmillió dolláros
üzletből 1999-re 300 millió dolláros forgalom lett. De nem csak Amerikában van ez így, Angliában például
speciális (szójával dúsított) kenyeret hirdetnek menopauzában lévő nők számára
a hőhullámok elkerülésére, és – ami az eladott mennyiséget illeti – nem
hatástalanul. Mindennek eredményeként lett a szója a szegények eledeléből
varázsétek és csodagyógyszer, azaz szóma.
Nehéz lenne eldönteni, hogy a szója
pozitív vagy negatív tulajdonságai dominálnak-e. Mivel azonban a gazdasági
érdek a pozitív tulajdonságokat hangsúlyozza, feltétlenül szükséges lenne, hogy
a szakemberek a negatív jelekre is felhívják a figyelmet és mérlegeljék az
eredményeket. Különösen fontosnak látszik az, hogy a szója szteroidhatásai
egy e nélkül is meglévő szteroid háttérre épülnek rá, melyet egyéb – környezeti
– szteroidhatások biztosítanak.
Természet Világa 133. évfolyama 6.
szám. 2002. június. A fenti cikket még kiegészítendő, jó tudni a következőket. A szója 100 grammja 1945 mg
káliumot tartalmaz. Tudva azt, hogy a kálium mérgező, és hogy a szükséges
mennyisége mindössze napi ~400 mg, s hogy egy egészséges felnőtt veséinek többlet kálium-eltávolítási
sebessége kisebb, mint 2,2-3,6 gramm/nap, valamint hogy a kálium szintje a
vérben 4-5mmol/l és alig afölött már életveszélyes, (fontos elolvasni ezzel
kapcsolatban a "Só-mítosz" menüpont alattiakat is!) kézenfekvő arra
gondolni, hogy a sportolók protein-kiegészítése, amely javarészt
szójából készül, hozzájárulhat a hirtelen szívhalálhoz is. S bár a cikkben is említésre
került, nem árt külön is megjegyezni, hogy a szója ma már talán nem is létezik
másként, mint génkezelt formában, ami pedig egyelőre felderítetlen, ill. felderíthetetlen
következményeket rejt magában. Ezen kívül, a fitoösztrogének jelentősen leronthatják a
sportteljesítményt (az erősportot űzők közül ezt sokan tudják), arról meg
szinte egyik szójáról szóló iromány se tesz említést, hogy a szója fogyasztása csökkenti a spermiumok számát. A sportolóknak nem szójakészítményeket kellene adni, hanem
húst és tojást. (De természetesen, mindezek nemcsak a sportolókra, hanem
mindenki másra is ugyanúgy vonatkoznak.)
Számos növény tartalmaz még
hormonszerű anyagokat a szóján kívül is, mint pl. a lenmag, amely újra kezd
divatba jönni, vagy a borsmenta is. Tudott dolog hogy ezek gyógyítólag hatnak. Ugyanakkor
nyilvánvaló, hogy ha a kelleténél többet fogyasztanánk, avagy gyakrabban, akkor
nem szolgálnák az egészségünket.
A hangsúly tehát a mennyiségen és a
gyakoriságon van. Erjesztve és mértékkel fogyasztva, a szójaételek is
egészségesek. (A kínaiak se eszik a szóját szójával és csak erjesztett ételként
fogyasztják. A mérték: hetente egy, legföljebb két alkalomnál nem
többször és mindig egyéb étkek mellett, vagy azok részeként kevesebb, mint
20-30%-ban. Ezt azonban nem könnyű betartani annak, aki mindent az
üzletekben vásárol, tekintve hogy az élelmiszergyártók szinte mindenbe
beleteszik.) Érdemes viszont az étrendünkbe iktatni napi egy evőkanálnyi
jó minőségű hidegen sajtolt szójaolajat. (Forrás)A szójaolaj előnyös, többek között,
pl. azért mert rengeteg lecitint tartalmaz.
Ugrás az oldal tetejére
| |
| | |
|
Magyaro. hőtérkép | |
Napi előrejelzés | |
Friss Széltérkép | |
|