Scientia potentia est!
A mi jövőnk


Nyitólap | Profilom | Regisztráció | Kilépek | Belépés
Szerda, 2018-09-19, 6:54:15 AM
Az Ön belépési neve Vendég | Csoport "Vendégek"Üdvözöllek Vendég | RSS
Önismeret:Idézetek

Idézetek
Honlap-menü
Kérésem hozzád
Értékeld honlapomat
Összes válasz: 22
Körkérdésünk
Szívesen részt vennék az élő klubnapokon
Összes válasz: 19
II. Körkérdésünk
Érdekelne Hírlevél?
Összes válasz: 20
Jelen vannak
Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

Vendégek




54.162.15.31



Facebook oldalunkon lévő cikkeinket olvasó Kedves Látogatóink között felvetődött egy téma, ami (szerintem is) ugyanúgy, mint a többi,
aktualitásában igazán megért arra, hogy kielemezzük.
Ez a téma az önkritika, vagyis annak hiánya. Én vettem a lapot és leírtam gondolataim, tapasztalataim erről.
Úgy gondolom, ez csak egy látásmód a sok közül...

Önkritika, avagy Lenni vagy nem lenni: Az itt a kérdés!

Szürkeség, Te áldott mentsvár...

     Nem véletlenül ezt a címet találtam megfelelőnek eme témával kapcsolatban.
Sajnos sokan úgy vélik, nem jó szembesülni saját magunkkal, mert még a végén rájöhetnénk, mi magunk vagyunk bajaink okozója.
Ez sokkal nehezebben elviselhető, mint az, amikor másokra - főleg körülményeinkre - foghatjuk, hogy azok a hibásak a nem megfelelő jelenünkért, helyzetünkért…
Ha önmagunkkal szembesülnénk, az is kiderülne, illúzióink jobban érdekelnek minket, mint az igazságok.
Ezért akár egy egész életet ingoványra építethettünk, ami végül a sötét mélybe húz… akkor pedig belsőnk akár bele is halhat…

Önkritika fogalom jelentése:  Önbírálat. Reális önismeret, önértékelés.

"Ne azt nézd, hogy az embereknek mijük nincsen, hanem hogy mijük van;
mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. 
Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni." 

Weöres Sándor
-

     Sajnos, elsősorban társadalmi problémával állunk szemben. A társadalom illúziói, harcai, vélései, rutinos, reflexszerű igazságérzete, stb.
Globális problémával állunk szemben.
Talán nevezhetjük kulcsszónak, amikor az ősi „igazságot” emlegetjük.
Ősi igazság pedig az (amikor azt mondjuk és gondoljuk): Az erősebb megeszi a gyengébbet.
És itt be is lehetne fejezni a történetet, mert ebben benne van az, miért képtelen valaki kimondani:
„Igazad van! Én tévedtem! Hibáztam! - sőt, inkább körömszakadtáig védi az igazát, hiába tudja Ő is, Te is, hogy nincs igaza.”
Zákonyi Laci (facebook oldalunkon aktív résztvevőnk) - ha közvetlenül is -, de lényegében jól megragadta a létező probléma lényegét: „hatalmi játszma”.

     Ez így felületes lenne, ha itt bejeznénk az elemzést. Nézzük és vizsgáljuk meg, hogy az egyéni hozzáállás, hogyan alakulhat globális társadalmi helyzetté?
Erről könyvet lehetne (és gondolom, van is róla könyv és jó vastagon szedve) írni.
Mivel itt csak kevés lehetőség van erről a témáról tanulmányt alkotni, így megpróbálom az általam tapasztalt és kielemzett, legfontosabb ok-okozati tényezőket, összefüggéseket kiemelni.
     Előre engedem, nem vagyok se pszichiáter, se pszichológus, sőt még doktorim sincs se ezekről, sem másból. De nyitott szemmel és füllel járok, beszélgetek, meghallgatok.
Így lehetőségem van folyamatában mások helyzeteit és azok kezelését, valamint saját pocizóimat, helyzeteimet és azok általam kezeléseit is kielemzem.
Ezen felül kikérem mások véleményét, óhajtom a visszaigazolásokat is, legyenek azok számomra éppen akár kellemetlenek is.
Úgy gondolom, ezek elkerülhetetlenek ahhoz, hogy valaki ténylegesen az ön-, és környezete ismeretének útjára lépjen,
és élhessen a felismerések és megértések adta azonnali és későbbi lehetőségeivel.

„Aki másokat ismer, okos. Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős. Aki önmagát győzi le, hős.”  Lao Ce

     Kezdjük az alapvető tényekkel. Legelső helyen az ösztöneink helyezkednek el. Ezekre jön a nevelés, majd a környezeti ráhatások, és végül ezek összessége adja ki, ki, milyenné válik.
Most direkt nem említem a genetikai mutációkat, vagy pl. balesetből eredő agyi problémákat, amik hatással lehetnek a szociális érzékenyégre…

Ösztöneink.
Ösztönök és áldozata, avagy a sokszor szereplő: "De miért...???" - kérdés.

     Erről nem kell sokat írni, az evolúciónk, ugyanúgy, mint az állatoknál, mindig az erősebbnek kedvezett.
Ez már ad egy nagyon erős alapot. Különbség, az ember és állat közt az egyik, hogy mi gondolkodó és latolgató,
ennek eredményeképpen önuralommal rendelkező lények lettünk.
Önuralmunk segítségével túltehetjük magunkat ösztöneiken.
     De sok esetben mégse tesszük. Erről a Dűne c. könyv (és film) jut az eszembe, és benne Gom- Dzsabbar.
A Gom-dzsabbar egy kitalált fegyver. Ez egy mérgezett hegyű tű, amihez "meta-cianid" tartalmú mérget használnak.
Általa a Bene Gesserit Proktorok, az emberi tudatosságot vizsgálják. Ez az "emberiség teszt" úgy néz ki, hogy egy dobozba kell bedugni a kezet.
Ez egy ideg-izom stimulátor doboz, ami fokozataiban egyre elviselhetetlenebb fájdalmat okoz.
     Az " idegi indukció " szigorúan pszichológiai. Valójában durván megfogalmazva azt mérik, hogy az ember mennyire állat.
Vagyis mennyire az ösztöneire hallgató, vagy inkább a tudata felett rendelkező ember.
Mivel a teszten résztvevő alany nincs tudatában annak, hogy ez csak szimuláció, ezért a valós önfegyelmet mérik.
Meddig képes ellenállni a fájdalomnak, de leginkább a késztetésnek, hogy kirántsa a kezét a dobozból.
Azt a személyt, aki idő előtt rántotta ki a kezét, a tisztelendőanya a gom-dzsabbarral máris megszúrta, és az illető azonnali halált halt.
Klasszikussá vált mondat (próbálom szó szerint idézni, de a lényeg benne lesz):

„Állj! – A gom-dzsabbart tartom a nyakadnál – mondta az öregasszony.
– A gom-dzsabbart, az ádáz haragú ellenséget!
Hegyes tű, rajta egy csepp méreg. Hohó! Ne húzódj el, mert megérzed a mérget!
... Ez csak állatokat öl Paul… 
Ezzel kiderül, tényleg Te vagy-e a Muad'Dib.” - Dune (1965), Frank Herbert
Ember, vagy állat? -próbája a Gom-Jabbar-al.

És máris átugorhatunk a nevelés részhez.

„Magadnál erősebb ellenfelet képzelj el, mielőtt gyengébbet gyötörnél.”  Valluvar

     Nevelés, talán a legfontosabb része annak, hogy kiben hogyan alakul ki önmagáról és környezetéről az összkép. Szülőktől, felnőttektől tanulunk meg szeretni.
Ha én nem tapasztalom meg otthon milyen a szeretet, sőt, inkább folyamatosan azt tapasztalom, hogy a szeretet kinyilvánítása a gyengeség jele, akkor hogyan fogok viszonyulni másokhoz?

- és most jön a sok: ha csak és ha...

     Ha csak azt látom, hogy körülöttem folyamatosan küzdenek egymással (és önmagukkal), valamint a helyzetükkel az emberek, ha csak a problémákat sorolják,
és ha valaki jót cselekszik, az nincs elismerve, de ha nem cselekszik jól, akkor dorgálva van, nekem milyen prioritásaim lehetnek?
Ha azt látom, hogyha valamit akarok, akkor azt ki kell sírnom, ha azt látom, hogy a másiknak akkor van, ha elveszi valakitől, megint csak milyen összkép alakul ki bennem?
     Társadalmunk a tulajdonlásra épül. Mindet tulajdonolni akarunk, így sokszor egymást is. Ha nem, akkor irigykedünk.

     Fiamat a balesetem miatt többnyire én szoktattam be első bölcsijébe és ovijába. 
Már ott tapasztaltam, hogy mennyire tudatosak a gyerekek abból a szempontból, mit akarnak sajátjuknak tekinteni, és azt a valamit hogyan szerzik meg, és tartják maguknál,
illetve, cserébe csak milyen feltételekkel szabadulnak meg a tulajdonolt tárgyuktól.
Lelki terrortól kezdve (pl. addig megy a másik gyermek után szótlanul, de szorosan, míg a kiszemelt tárgyat - amire lehet, szüksége sincs, vagy van - míg azt meg nem kapja),
a harcias amazonokon át a „királyi többest” használó kisgyerekekig, mindennel lehet találkozni.
Általában az emberséges módszerekkel „küzdő” gyermekek, aki tudnak szépen kérni, hoppon maradnak, és vagy elkülönülve, értetlenül ülnek egy babát,
vagy kiskocsit simogatva, ill. tologatva egy sarokban, vagy rémült szemmel figyelik, ami a kezükben van, azt ki, mikor akarja elvenni.
Ha az óvó néni, vagy dadus észreveszi az erőszakosság által megszerzett módszert és tényleg szépen kérve közbelép - vagyis legemberségesebben rá akarja venni a gyermeket arra,
hogy adja vissza a tárgyat -, úgy elkezdenek üvöltve sírni, hogy bele is kékülnek.
     Minden szülő szeretné, ha gyermekének jobb, vagy könnyebb lenne, mint neki volt. Ezért nagyon sok szülő nem csinál mást, mint tudattalanul kompenzál.
Megad mindent, amit csak tud gyermekének, aki közben megtanulja az árat, csak éppen az értéket nem.
Egyszerűen ezzel a módszerrel nem lehet a gyermekeket érdemben felkészíteni az élet kihívásaira, mert megszokja, hogy van.
Megszokja, hogy alig kell tennie valamit és akkor is megvan, amit akar.

     Sok felnőttel találkozom, akik nem emlékeznek gyermekkorukra.
Mert valójában nem volt semmiféle nyomatékos kihívásuk, vagy az egysíkú, végtelenül bekorlátozott elvárások elől, belemenekültek saját elméjükben,
fantáziájukban kialakított külön kis világukba.

Nagyon sok felnőtt nem tud mit kezdeni a helyzetekkel.
Mert ezek a felnőttek gyermekkorukban nem tanultak (nem tanították) meg a helyzeteket érdemben (azt már nem is írom, hogy helyesen) kezelni.
Szülők, a nevelők a gyermekeik „segítségére” sietve, a maguk módján és sajátos értékrendjüknek megfelelően lekezelték ezeket a problémákat,
de sok esetben inkább a szőnyeg alá söpörték ahelyett, hogy objektíven elmesélték volna gyermekeiknek, miből mi következik, és minden döntésnek (a nem döntésnek is) következményei vannak.

     Miért nem következetesek és teszik meg ezt a szülök?
Mert vagy nem érnek rá, vagy Ők sem ismerték még fel, hogy ez mennyire lényeges, vagy (és inkább ez az jellemzőbb) alkalmatlannak (hülyének) van nézve a gyerek.
Főbb indok, amiket hallok: Még úgy is kicsi ehhez, nem értené meg.
Dehogyisnem.
Inkább a szülő alkalmatlan („hülye”) ahhoz, hogy megfigyelje és megtanulja a gyermekének (vagy emlékeztesse magát, Ő neki milyen érzés volt, mikor lebecsülték) szellemi-értelmi és szellemi érzelmi szintjeit.
A gyermek mindig tükörképet állít elénk! A gyermekek csak reagálnak ránk és dolgainkra, és úgy, ahogy ők maguk látták és maguk módján (felnőtt magyarázatának hiányában) feldolgozták…

„A fény harcosának szeretetre van szüksége. A szeretet és a gyengédség a természetének részei.
Hasznára fordítja a magányt, de nem válik a rabjává.”  Paulo Coelho

Környezeti hatások.

     Még mindig maradnék egy kicsit a gyermekkornál. Ezen belül is a pubertás - a kamaszkor, bakfiskornál. Egyik legmeghatározóbb korszakunk.
Ezt úgy is nevezzük: EGO építési korszak.
Hormonálisan is felfokozott hatások alatt vagyunk, felerősödnek bennünk az addig tapasztaltakat és sok újdonságot is hoz magával.
Egyszerűen megfogalmazva, belépünk a másságba. Minden megváltozik körülöttünk, főleg egymással való viszonyaink és viszonyulásaink.
     Ez az időszak maximálisan érzelmi alapú időszakunk. Ehhez a periódusunkhoz a logikának - mint gondolkodási és viszonyulási alap -, nem sok köze van.
Ez az állapot kicsit a szerelemhez hasonlít (amiről tudjuk: Öl, butít, és a nyomorba dönt… Csak a sorrend nem biztos).
Mit is csinálunk kamaszként, tinédzserként? Tologatjuk, próbálgatjuk a határainkat. Lázadunk, szélsőséges érzelmi hullámokat élünk meg.
Tolerancia, empátia másodlagos, inkább azt szeretnénk, hogy minket értsenek már meg, de inkább hagyjanak már békén!
Vagy mégse…vagy de! Vagy… és akkor most mi is van???

     Kialakul egy verseny a gyerekek közt. Egyik ilyen verseny, a hovatartozási verseny.
Ha eddig nem is volt ilyen érzetünk, de ebben a korszakban megtapasztalhatjuk, milyen az, amikor kialakul az ellenségképünk. Automatikusan megítéljük a másikat.
Kategorizálunk. A másságot, de leginkább a hasonlóságokat keressük.
     Másság lehet az ellenség, vagy követendő példa.
Általában a hasonlóak azok, akikkel a másságot „legyúrhatjuk”, megalázhatjuk, ezáltal kisajátíthatjuk és uralhatjuk.
Két részre szakad a korosztály. Uralókra és uraltakra. Elfogadottakra és kiközösítettekre.

Mi a különbség? 
     Mint említettem, felerősödnek az addig tapasztaltak. Itt nagyon is kiderül, kik az alfahímek és kik a domináns lányok, illetve kik a „gyengék”.
Hozzájuk, de inkább alájuk tartozni, egyféle védekezés is.
Ha valakik ebben a korszakukban, a környezetüktől a helyzetüket megerősítő állandó ingereket kapnak, későbbiekben ez az érzés velejükig vésődik és tudattalanul is meghatározóvá válik.
     Dominanciájukban sikeres fiatalok megtanulják, hogyan rejtsék el gyengeségeiket, ill. hátrányukból miképp csiszoljanak előnyt. Miként érjék el mások előtt vagy felett, amit akarnak.
Valójában minden róluk szól, és nagyon megtanulják a manipuláció fortélyait.
Ha az sem segít, akkor még mindig tudnak erővel hatni. Tudják, mennyit csepegtessenek el, hogy akarjanak hozzájuk (vagy alájuk) tartozni és mikor kell precedens értékű büntetéseket kiróni és elfogadtatni. 
     Olyannyira csak pozitív visszajelzést kapnak, hogy egyszer és mindenkorra elhiszik, ilyen az élet és így kell csinálni.
Ha pedig mégis kapnak objektív visszajelzést, amit nem tudnak és/vagy akarnak befogadni, már meg van ellene az eszközük… és akkor mi van azokkal, akik ebben az időszakban „gyengének” bizonyultak?
Állandó kisebbségi érzés, bűntudat, megfelelési vágy, reménykedés lesz osztályrészük (ezek szintén ahhoz vezethetnek, hogy az agyi egonk mögé dugjuk, elfedésképpen) és egyszer kirobbanhat a sok elnyomott sérelem.
Akik ezekkel a negatív, lehúzó érzésekkel fokozottan együtt élnek, Ők talán sose tanulják meg önmagukat valós, helyén lévő (önmagát se alul, se túlértékelt) mércével mérni,
értékeiket értéknek tudni és mások felé értékként képviselni.

     Elmúlt évekhez viszonyítva, a gyermekek (kamaszok) körében 40%-al nőtt azok száma, akik önkezükkel végeztek magukkal.
Egyértelműen kiderült a hátrahagyott levelekből (ahol volt ilyen), hogy a meg nem értés volt az indok.
Sem a szülők, nevelők nem figyeltek és értették meg a gyermekeket, sem a gyermekek nem értették meg, mi történik velük és miért.
     Mi, szülők és nevelők a következetlenségünkkel veszélybe sodorjuk eme gyermekek életét.
Következetességünkkel vagyunk felelősek a következő generációk érték-rendjének egyensúlyáért, életük és életérzésük minőségéért.
Tudattalanságunkon és tudatlanságunkon emberi életek múlnak.
Beteg a társadalmunk. Ez az EGO betegség, a mi részünk. Az is beteg, aki tudattalanul használja az EGO-t, és az is beteg, aki az EGO el-, és lenyomó hatásai alatt él. 

Ego
jelentése: én; egyéniség.
ÉÉéééénnnn!!!!

     Én kétféle EGO-t különböztetek meg (Freud hármat). Részemeről az egyik az agyunk egója, másik a spirituális ego-nk.
Agyunk ego-ja, ami létrehozza a fájdalomtestünket. Inkább csak az ÉN (egocentrikus én) tudattal él, a számára legbiztonságosabb helyre vonul, az egyedüllétbe. 
Ez az ego retteg attól, hogy még a legtriviálisabb helyzetekben is előfordulhat, hogy nem lesz igaza.
Ezért retteg a sérülésektől, retteg a megsemmisüléstől és retteg a haláltól. Reflexé, így rutinszerűvé válik a rettegése.
Akcióiban, reakcióiban megfigyelhető az állandó rettegés, ami alapból védekezésre ösztönzi. Mégis képes elbízni magát, amikor önös érdekeiről van szó.
Annyira megszokta a védekezést, hogy minden hazugságát képes igaznak elfogadni és annak megfelelően tálalni és elfogadtatni. Ha nem sikerül, még mindig kézében van a „meggyőzés” különböző stratégiája.
Egy a lényeg: Ő abban a pillanatban nem sérülhet!
     Másik EGO-nk a spirituális ego-nk. Vele inkább valóban Én tudattal élünk, de ezt az Én tudatunkat behelyezzük a MI tudatba. Egyszerűbben bemutatva:
Spirituális egonk ezt mondja: …”Én vagyok az egyetlen, utánozhatatlan, ismételhetetlen! Helyem itt és itt helyezkedik el az univerzumban.
Kis pontja vagyok, de velem teljes a rendszer, és én a rendszerrel vagyok teljes. Kérhetek, és kaphatok.”
Vagyis ez a fajta Én tudat a Mi tudatot ismeri és él vele. Egyéniségét, tapasztalatait, tanultjait beviszi a közösbe, mások számára hozzáférhetővé teszi és elég neki,
ha valaki észrevehetően jobbá válik azzal, amit Ő adott át részére.
Az agyi ego-nk az mondja: Én vagyok az egyetlen, utánozhatatlan, ismételhetetlen! Nekem ez és ez jár! … Ha már valami nem kell nekem, azt megkaphatjátok.
Cserébe kérem az elismerést, mert ha nem, akkor…
     Ez a fajta ego nem helyezi magát, a - biztonságosan felügyelt és koordinált - területén kívülre. Az számára ismeretlen és sok kockázattal járó, ellenben kiszámíthatatlan hozamú cselekedett lenne.

     Mint szinte mindenhol, itt is valahol kettő közt van az igazság. Megfelelő módon és mértékben el kell ismerni és ismertetni, ha adunk. De azt is, ha kapunk.
Meg kell mutatnunk, hogy túlélhető és haszonnal jár az is, ha el tudjuk ismerni: Én tévedtem! Hibáztam!
Ehhez el kellene érni azt a szintet, amikor a „Ne gondolj! Ne mondj! Ne tégy! – olyat, ami neked is fájna” elv legalább annyira hétköznapivá válna, mint ahogy most
pl. a: „Mutasd, mid van és megmondom ki vagy és mennyit érsz.” - elv.

     Ez egy játszma. Társadalmi játszma, ami a benne résztvevők egyéniségétől, azok minőségétől függ. Sajnos inkább tudattalanság rutinjával játsszák. Így nem lehet jó vége.
És, ahogy Szeifer Zsani (aki itt a "Bio" oldalainkon és facebook oldalunkon is aktív résztvevőnk) megjegyezte, de egy kicsit tennék hozzá: az egyoldalú játszmákból való kilépéshez, TUDATOSSÁG kell.

"Egyik fő gondunk, hogy nagyon kevés embernek van saját élete.
Mindenünket másodkézből kapjuk, még az érzelmeinket is. 
Sok esetben másodkézből szerzett információ alapján létezünk.
Elfogadjuk bizalommal, amit az orvos, a tudós, a termelő mond. 
Ez nekem nem tetszik. Mégis el kell fogadnom, mert tudják azt, amiben én tudatlan vagyok.
Ha más szavait hiszem el vesém állapotáról, a koleszterin hatásáról vagy a csirkenevelésről, az még csak hagyján.
Ám az élet célja, értelme vagy a halál esetében nem elégszem meg más véleményével. 
Használt hittel nem hihetek másodkézből kapott Istenben. 
Ha valóban élni akarok, saját, személyes információra van szükségem.” (Alan Jones)

     És végül, de nem utolsósorban Dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus egy nagyon feltáró, ezért helytálló mondatával zárnám soraim.
Talán benne van betegségünk fő oka:

"Nem rettegni attól, hogy gyengének nézhetnek, sokkal magabiztosabb állapot,
mint erőt mutatni akkor, amikor ölelésre vágyunk."




 



Add az iWiW-hez  Add a Facebook-hoz  Add a Twitter-hez



Ugrás az oldal tetejére


Cool Text: Logo and Graphics Generator

 

Keresés a honlapon
Language - Sprache

Belépés
Naptár+Névnap
«  Szeptember 2018  »
HKSzeCsPSzoV
     12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930


Névnapi idézetek küldése...

Mini-Chat
Magyaro. hőtérkép
   Hőtérkép
Napi előrejelzés
          Időjárás előrejelzés
Friss Széltérkép
   Széltérkép
Földünk 3D-ben GPS

Copyright Ma a Jövőnkért Team © 2018 | Az oldal a uCoz rendszerben lett létrehozva