Scientia potentia est!
A mi jövőnk


Nyitólap | Profilom | Regisztráció | Kilépek | Belépés
Kedd, 2024-03-19, 2:59:35 AM
Az Ön belépési neve Vendég | Csoport "Vendégek"Üdvözöllek Vendég | RSS
Önismeret:Idézetek

Idézetek
Honlap-menü
Kérésem hozzád
Értékeld honlapomat
Összes válasz: 22
Körkérdésünk
Szívesen részt vennék az élő klubnapokon
Összes válasz: 19
II. Körkérdésünk
Érdekelne Hírlevél?
Összes válasz: 20
Jelen vannak
Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

Vendégek




34.230.84.106
 


A „PROBLÉMÁS” SZÓJA

avagy

Viccen kívül: a szójabab gór-cső alatt

Sean McNary Carson


     Ön ahhoz a többséghez tartozik, akik szívvel – lélekkel az egészség mellett kötelezték el magukat és csak a legjobbat akarják. Ön az egészséget választotta – ezt teljes határozottsággal és konzekvensen végig is viszi. Már napfelkeltekor teljes lendülettel kocog a még néptelen parkban vagy egy fitneszklub valamelyik nyúzógépén törölgeti arcáról az izzadtságot, mialatt fülébe a Red Hot Chili Peppers zenéje dübörög a Walkman-jéből.Vagy száraz, forró terembe zárkózik be és ebben a csendes forróságban - meditatív típus lévén – erővel töltődik fel, vagy lélegzetelállító Yóga – mutatványokba bonyolódva testét és lelkét tisztítja meg. Kizárólag csak szűrt vizet enged le a torkán, miközben az „örök ifjúságot” ígérő tablettákat kapkodja tonnaszámra. Amit Ön el szeretne érni az az EGÉSZSÉG egyszerűen, tisztán és kompromisszumoktól mentesen – és ez irányú fáradozásai folyamán már bizonyosan találkozott a szójával.      A jelentéktelen szójabab szélsebesen küzdötte fel magát a mindennapos étkezési szokásaink domináns alkotóelemei közé. Ez egyáltalán nem véletlen. Miután a szója a múlt század 90-es éveiben a Vegák és a Hippik kedvenc tápláléka volt, ez a jelentéktelen, olcsó, sokoldalú hüvelyes zöldség hatalmas karriert futott be. Gyorsabban, mint ahogy mi az Isoflavone szót ki tudnánk mondani – és a TIME – magazin címlapján találta magát. A kergemarhakór időszakában a megrémült és gyanakvó vásárló egyre növekvő ellenszenvvel viseltetett a különböző mag-őrleményekből készített hagyományos termékek iránt, és a szóját, mint egy ideális alternatív fehérjeszállító termékké léptette elő.

     Mint mindenki tudja, tökéletes termék nincsen, itt – ott minden terméknek van némi hátulütője. Ahogy az elmúlt évezred a végéhez közeledett egyes szója-specialisták (tudósok) megkongatták a vészharangot. Jó szója? Rossz szója? Mialatt a szójaipar az amerikai FDA-t (Food and Drug Administration) megkísérelte „megdolgozni”, hogy zöld utat kapjon és továbbra is azt híresztelhesse, hogy a szójaprotein jó hatással van a szívre és a vérkeringésre, az FDA-tudósok, Daniel Sheehan és Daniel Doerge – mindkét kutató ösztrogén specialista – összehoztak egy jelentést, melyben a fenti állításoknak energikusan ellentmondanak. Helyette azt tanácsolták, hogy a fogyasztók figyelmét inkább a szója egészségkárosító mellékhatásaira kellene felhívni. Mit is takar tulajdonképpen ez a figyelmeztetés? A kételyeiket kettő a szójában előforduló Isoflavone, Genistein és Daidzen alapozta meg, melyekről a szójaipar azt állította, hogy minden panaszra és betegségre ez a „csodagyógyszer” a változókor komplikációit is segít megelőzni és még ráadásul védelmet nyújt a rák ellen . A tudósok szerint a két Isoflavone: „az ösztrogén érzékeny szövetek számára éppúgy, mint a hasnyálmirigy számára mérgező hatású.” . Ez még semmi, ráadásul: „Emberek esetében más szövetekre is hatással van, miután több különböző mechanizmust vált ki”. Sheehan utal egy korábbi korszakalkotó tanulmányra (Cassidy, és al. 1944), amelyben bebizonyították, hogy már 45 mg Isoflavone képes volt a nők havi ciklusának befolyásolására, holott a hölgyek még nem voltak változó korban. A két tudós megkülönböztetett aggodalmát fejezte ki a két növényi ösztrogén csecsemőkre és magzatokra történő kihatása tekintetében, miután „ebben a fejlődési szakaszban az ösztrogén – mérgezés lehetősége sokkal nagyobb, mint bármikor”.

     Nem ez volt az első eset, hogy tudósok hajszálat fedeztek fel a „szója – levesben” és kételyeiket nyilvánosságra hozták. Miután egy férfiakon végrehajtott kísérlet napvilágot látott, melyet a Havaii illetőségű Dr. Lon White tett közzé, fellángolt a nyilvános pengeváltás és vita, viharos kihatásokkal, televíziós nyilvánossággal. Egyik oldalon a szójaipar által pénzelt tudósok, akik nyilvánosan bírálták a White által végzett kísérleteket ugyanúgy, mint az FDA – tudósainak az állítását (nekik megtiltották, hogy nyilvánosan a téma mellett nyilatkozzanak) és a másik oldalon azok a tudósok, akik a szója negatív hatásaira hívták fel a közvélemény figyelmét. A Tofu – háború elkezdődött.

             MI IS VAN AKKOR ÁZSIÁVAL?

     A Szójapártiak előszeretettel hangoztatják, hogy a mindenre jó babot „az ázsiaiak már több ezer éve minden egészségkárosodás nélkül” fogyasztják. Amennyiben hiszünk a „szója – specialistáknak” (akik kivétel nélkül szoros kapcsolatban állnak a szójaiparral), melynek következtében naponta több mint 250 gr szójatartalmú – és esetenként több mint 100 mg Isoflavone-t – élelmiszert fogyaszthatunk, így gyorsan kialakulhat az a benyomás, hogy az ázsiai emberek étkezési szokásai közt a szója igen jelentős szerephez jut. Nemde? Nos, ez nem feltétlenül igaz. Sally Fallon a Price Foundation igazgatója és a Nourishing Traditions könyv szerzője megállapította, hogy a szójaipar és a médiák, saját jól felfogott érdekükben a szója tradicionális Ázsiában történő felhasználása tekintetében összeütöttek egy saját változatot. Fallon szerint: „Az ázsiai konyhában a szóját hosszú időn keresztül fermentálják (kémiai folyamat, melynek során valamely szerves anyagot enzim hatásának kitéve bontanak le – a leggyakoribb az alkoholos, a tejsavas és az ecetes erjedés), nevezetesen hat hónaptól két évig, és utána fűszerként fogyasztják: a szója sohasem szolgált húst helyettesítő táplálékként.”

      Az ún. ázsiai étkezési szokások, Fallon szerint, egyáltalán nem szójafogyasztásra, hanem inkább húsfogyasztásra koncentrálódnak. Japánban az étkezések 65% - át hal alkotja, míg Kínában hasonló mennyiségben sertéshúst fogyasztanak. „Az ázsiaiak egyáltalán nem fogyasztanak sok szóját – a kínaiak naponta átlagban 2 teáskanálnyit, Japán egyes részein még akár 55 mg-ot is fogyasztanak naponta, de szó nincsen tetemes mennyiségről.”
      Ezzel szemben a modern amerikai étkezési szokások szöges ellentétben állnak, a közvélemény szerint „If a little is good for you, more must be better”(Kis adagban orvosság, nagy adagban gyógyszer), és ezt be is tartják. Csak körül kell nézni az élelmiszer boltokban, vagy bio - boltokban. Mindenhol szójából készült, vagy szóját tartalmazó termékekkel vannak tele a polcok: pl. szójatej, szója-fasírt, szója-virsli, szója - burger stb. A szójaprotein koncentrátumból előállított, kémiai úton intenzíven kezelt termékek nagy adag mérgező anyagot szabadítanak fel. Még szója kenyeret is kínálnak – felszeletelve – mely adagonként 80 mg szója Isoflavone – t tartalmaz: ez sokkal több, mint a megengedett napi mennyiség. Ezeket a szójatartalmú termékeket ázsiai ínyencségek kiegészítéseként (mint pl. Tempeh[fermentált indonéz szójasütemény], Tofu, Miso és szójaszósz) fogyasztjuk.
      Mialatt Ázsiában alig, vagy csak mérsékelt mennyiségben fogyasztanak gondosan összeállított szójaterméket – melynek használhatósága az egészség szempontjából továbbra is kétséges – az amerikaiak, a Vegákat is beleértve, több szójaterméket és Isoflavone – t fogyasztanak, mint bármely nép a modern kori történelemben valaha is fogyasztott és, ahogy egy kutató kijelentette: „egy nagyon bizonytalan jövő felé tart!”.

      Nagyon érdekes az a tény, hogy a szóját reklámozó szlogenekben egyetlen egyszer sem fordul elő utalás, amely kiemelné a különbséget a gondosan elkészített „ázsiai” szójatermékek és a modern, kémiai úton kezelt termékek között, melyeket Fallon „Élelmiszer imitációnak” nevez. És pontosan itt van a kutya elásva!! A modern szójakészítményeknek semmilyen közös vonása nincs a hagyományos eljárással készült ázsiai termékekkel és bizonyos körülmények között akár rákkeltő hatású anyagokat, mint Nitrát, Lysinoalanin és számos anti – tápanyagot tartalmaznak, melyeket kizárólag a fermentálási folyamat illetve más élelmiszer feldolgozási folyamat képes lebontani, de a modern ipari, kémiai feldolgozás nem.

             „Az embereknek ismerniük kell a tényeket, ha szójatermékeket fogyasztanak – most nem a Miso-ról vagy a Tofu-ról beszélek, hanem a szója-sajt, szója-jégkrém és hasonló dolgok fogyasztásáról. Mert ebben az esetben nem valóságos élelmiszerekkel állunk szemben. Ezek a termékek valóságosnak néznek ki és az ízük is valóságos (mint a normál tejtermékek) de egyik összetevője sem képes a valódi élelmiszerek által a szervezetbe juttatott anyagok minőségével felvenni a versenyt.” Ez Fallon véleménye.

             SZÓJA – A ZSÍROS ÜZLET.

             „A hatalmas méreteket öltött amerikai szójatermelés okát abba kell keresni, hogy eredetileg a szójaolaj termelésére rendezkedtek be és ennek következtében egy teljesen különálló iparággá nőtte ki magát.” – véli a táplálkozási tanácsadó és Lipid – specialista Dr. Mary Enig. "Miután a szójaolaj már megfelelő mennyiségben rendelkezésre állt, a megmaradó szójaprotein hegyekkel – melyeket meg kellett volna semmisíteni: miután állateledelt nem tudtak készíteni belőle-legalábbis nem óriási mennyiségben – egy új elhelyezési piacot kellett találni illetve kitalálni.”

      Dr. Enig szerint a sertések a vemhességi idejük alatt csak egyszer kaphatnak és csak cca. 1% mennyiséget, egyébként pedig alig többet, mint 1% - ot, amennyiben ezt a mennyiséget túllépik, a szaporítószervek, majd pedig a malacok fejlődési zavaraival lehet számolni. „Csirkéket lehet ezzel az anyaggal etetni, de szintén csak nagyon csekély mennyiségben. Amennyiben az állatoknak nem lehetett adni, találni kellett egy hiszékeny humán réteget, majd ki kellett találni egy pár okot, hogy miért is segíti elő az egészség megtartását és már el is lehetett adni a vásárlóknak.”
      Enig és Fallon egy közösen írt cikkben összefoglalja, hogy a szójatermelőket kötelezték arra, hogy nettó bevételük 0,5 – 1% - val olyan programokat kell támogatniuk, melyek segítségével

„meg kell őrizni szójabab piaci pozícióját – ami alatt szójabab és szójatermékek forgalmazását kell érteni – és külföldi felvevőpiacok megtartását és kiépítését kell lehetővé tenni.”

      Említenek reklámért fizetett díjat – dollármilliós nagyságrendben - , melyeket a szójatermelésben érdekelt vállalkozók, mint pl. Archer Daniels Midland országosan sugárzott televíziós reklámért fizetett. Miután az amerikai FDA beleegyezését is megszerezték, megfigyelhető volt, hogy az iskolákban egyre több szójakészítmény jelent meg. Manapság a szója már egyáltalán nem egy „egyszerű” vagy „jelentéktelen” hüvelyes növény, hanem hatalmas üzlet – hogy mást ne mondjak egy mega-üzlet, és már egyáltalán semmi köze sincsen ahhoz a hüvelyeshez, melyet nagyapáink egykor megtermeltek.
      Az Isoflavone eladása hatalmas mennyiségben történik, a már említett multi-konszern az Archer Daniels Midland 1998 – ban egy petíciót nyújtott be az FDA – nak, melyben azt kérte, hogy adják meg a szója Isoflavone – nak a GRAS – státust [GRAS – Generally Recognized As Safe: alapvetően azt jelenti, hogy elengedhetetlen, biztonságos termék]. Magyarázatképpen hozzáfűzték, hogy élelmiszerek és esetenként élelmiszeradalékok, melyek már régóta forgalomban vannak és fogyasztják, már megkapták a GRAS – státust.
      Ezen a kijelentésen elég sok tiltakozó tudós nagyon meglepődött, mert ezek szerint az Isoflavone – t már az ötvenes években is nagy mennyiségben kellett hogy fogyassza az amerikai társadalom.

     A már említett Dr. Sheehan az FDA – nak címzett 1998 – as levelében a következőket írja: „az, hogy a szójatartalmú élelmiszereket az alapvetően biztonságos fokozatba sorolják, éles ellentmondásban áll a nemrég a CFSAN által az Archer Daniels Midland – nek adott válasszal, arra a petícióra, melyet a szójatermékek GRAS – státusának engedélyezésére nyújtott be, melyben a mellékhatások leírása nagyon hiányos volt. Emiatt a RAS – státus elutasításra került.” Na, akkor most milyen biztonságosak is ezek a készítmények?

             REQUIEM EGY HASNYÁLMIRIGYÉRT.

     A tények, hogy a szója - Isoflavone nagy mennyiségű fogyasztása egyértelműen toxikus hatást vált ki a hasnyálmirigyre, nagyon nagy gondok okozója lehet. ezt a kijelentést Dr. Larrian Gillespie is megerősítheti. Mint a The Menopause Diet könyv szerzője, a tudományos empirizmus nevében elhatározta, hogy saját szója – kísérleteket fog folytatni – és ráadásul saját magán. Megállapította, hogy pontosan abba a célcsoportba tartozik, akiknek javasolják a szója – Isoflavone fogyasztását. Azaz a változó korban tarozó nőkhöz, akiknél, enyhe, kezdődő hasnyálmirigy működés csökkenést állapítottak meg.

             „Két különböző módszert próbáltam ki. Egyik módszer (Isoflavone-) étrend kiegészítő készítmények fogyasztása (40 mg-ig). Elfogyasztásuk után 72 órával szörnyű hasnyálmirigy funkció csökkenéssel kellett megküzdenem. Másik módszer: Nagy mennyiségben fogyasztottam Tofu – t – az eredmény hasonló volt, még ha öt napig tartott is, amíg az elrettentő hatás jelentkezett. Tudatában voltam mit teszek, de ezek után még 7 – 10 napra volt szükségem, míg a szervezetem újra normalizálódott.”

      A Whole Earth Review folyóirat aktuális számában a természetgyógyász Susan Weed elmeséli Michael Moore esetét – aki a Southwest School of Herbal Medicin alapítója. Egy Weed-nek írt E-mailben Moore a következőt jelenti ki „A szója áldozata vagyok.”  Weed leírja, hogy Moore saját magán végzett kísérlete során három hétig nagy mennyiségű szójatermékeket fogyasztott – Proteinport, energia-szója szeleteket, és szójaitalokat – és az ennek következtében bekövetkezett hasnyálmirigy működési zavar és szívproblémák miatt kórházba kellett szállítani.
      A híres Harward egyetemen végzett orvod Dr. Richard Shames, hasnyálmirigy specialista, aki nagyon régóta a kaliforniai Marin-ban praktizál a következőképpen nyilatkozott: „Azok az emberek, akik hasnyálmirigy működési zavarokkal küzdenek, a Genistein anyagcseréje különösen megerőltető. Amennyiben ezt az anyagot magas koncentrációban a szervezetükbe juttatjuk, következménye a hasnyálmirigy hormon előállítási képességének nagyon súlyos akadályoztatása.”

             A tényeket, hogy egy ilyen esetben nagyon súlyos működési zavarok keletkeznek, alátámasztják a következő számok:

      Shames szerint jelenleg 20 millió amerikai szenved hasnyálmirigy pangás következtében kialakult betegségben és szorul orvosi kezelésre. További 13 millió amerikait kellene orvosi ellátásban részesíteni, amennyiben elvégeznék rajtuk a TSH – tesztet [a vér TSH (Thyroid Stimulating Hormon) szintjének megállapítása; = Thyreotropin, egy hormon mely a hasnyálmirigyet stimulálja], ehhez jönne még 13 millió amerikai, aki ugyan a TSH teszten átesne, de egy alaposabb átvizsgálásnál pozitív teszteredményeket produkálna. Röviden: Shames azon a véleményen van, hogy a manapság előforduló legtöbb egészségi katasztrófa hátterében a hasnyálmirigy működési elégtelensége, zavara áll – és hogy nagyon sok hasnyálmirigy megbetegedés a környezeti ösztrogénekre (a környezetben található anyagok, melyek ösztrogénként fejtik ki hatásukat), mint pl. PCB (poliklórozott bifenilek – elektronikai termékekben használták) és DDT (diklór-difenil-triklór-etán rövidítése, nagy hatású rovarméreg) vezethető vissza.
      Ez irtózatosan nagyszámú érintettet jelent. Átlagosan minden tízedik ember szenved ebben a betegségben. A tíz emberre jut – Shames szerint nyolc nő – és gyakran idősebbek, mint Dr. Gillespie. Tehát pontosan az a célcsoport, amelyikre a szója-ipar koncentrál.

             „Ha veszünk egy teljesen átlagos polgárt – és feltételezzük, hogy minden tízedik nem normális(beteg) – akkor a hatás[50 mg szója Isoflavone fogyasztása] nem feltétlenül lesz súlyos kihatású, viszont akár egy normál polgár esetében, nagyobb mennyiség fogyasztása ill. adagolása mellett, kialakulhatnak egészségi panaszok.” ez Dr Shanon véleménye.
      Dr. Gillespie tapasztalatai szerint, napi kisebb mennyiség, úgy kb. 30 mg, vagy egy kisebb adag szójatej – már elegendő ahhoz, hogy a hasnyálmirigy működését negatív irányba befolyásolja.

      Nagyon sok szója – szóvivő a hasnyálmirigy megbetegedés körüli témát túllihegettnek tartja, és azon a véleményen van, hogy az élelemmel történő megfelelő mennyiségű jód bevitele a problémát csírájában fojtja el. Shames erre a kijelentésre a következőképpen reagált: „Hasnyálmirigy betegségben szenvedőknek a jód egy kétélű kard és egy megnövelt jód bevitel esetén az érintetteknél egy megerősödött autoimmun reakció állhat elő… Hasnyálmirigy megbetegedés esetében semmi esetre sem a jód a megoldás.” Shames javaslata szerint a heti szója fogyasztást minimális szinten kell tartani és arra kell ügyelni, hogy jól át legyen sütve, illetve puhára legyen főzve.

            FOGAMZÁSGÁTLÓ CSECSEMŐNEK?

     Dr. Fitzpatrick környezet – toxikológus a szója – témában neutrális álláspontot képvisel. Megkülönböztetett figyelme inkább a csecsemők felé irányul:”Senkinek sem adnak több szója – Isoflavone – t mint a csecsemőknek – legalábbis a testsúly arányában.” jelentette ki. „Ami engem leginkább nyugtalanít, az az a tény volt, hogy az általam nem ismeretlen összetevőkről nem tudtam képet alkotni, és az egészségre gyakorolt hatásukról sem.” Fitzpatrick által létrehozott web-oldalon olvashatnak a szója – témáról, illetve annak egészségre veszélyes hatásáról. Különösen a fejlődési és növekedési fázisban lévőkre leselkedő veszélyekre hívja fela figyelmet. „Minden ember, akinek csak halvány fogalma van arról, hogy az endokrin rendszerre milyen hatással van a környezetet károsító és szennyező anyagok – ezek közétartoznak olyan kapcsolatok, mint az Isoflavone, melyek normál esetben a szervezetben nem fordulnak elő és amelyek a hormonok előállítását és működését befolyásolni képesek – minden specialista azt mondaná, hogy csecsemők és kisgyermekek ezekkel a dolgokkal semmi szín alatt nem kerülhetnek érintkezésbe.”
      Fitzpatrickot néhány évvel ezelőtt világszerte idézték – illetve rosszul idézték - , amikor azt a nézetet képviselte, hogy a baby szójatejben található Isoflavone egyenértékű az anti - bébi tablettával. „Amikor kezdetben elkezdtem a témával behatóan foglalkozni, összehasonlítottam a tabletta ösztrogén értékeit az ösztrogén mennyiséggel, melyet kisgyermekek és felnőttek a szójatermékek fogyasztásával magukhoz vesznek.” mondta „És láss csodát: a bevitt ösztrogén mennyisége megfelelt napi 1 – 2 ösztrogéntabletta fogyasztásának. Ezért alaposan megkritizáltak, hogy ebben az esetben nem ugyanarról az ösztrogén formátumról van szó, függetlenül attól, hogy az ösztrogén honnan ered, mi itt egy még nem eléggé megvizsgált viszont egy figyelemre méltó és riasztó statisztikával állunk szemben.”

      Az ipari specialisták tipikus reakciója úgy néz ki, hogy a szója – Isoflavone egyedi jellemzőit elbagatellizálják és – teljesen jogosan – állítják, hogy a legtöbb gyümölcs és zöldség fajtában a legkülönbözőbb Isoflavone –k fordulnak elő.

             EZ AZT JELENTI, HOGY MOSTANTÓL TÖBBÉ MÁR NEM EHETÜNK ALMALEKVÁRT?

             „Nem, semmi esetre sem, mindig és minden amivel kapcsolatba kerülünk befolyásolja életünket. Ami a szóját és annak egészségünkre gyakorolt hatását illeti, túlzott mennyiségnek vagyunk kitéve.” véli Fitzpatrick.

             „A csecsemők számára előállított csecsemőtej sokkhatásként éri őket, miután a benne található anyagok koncentrációja többszöröse az almáénak.
             Nagy mennyiségű Isoflavone található a szójában – és pontosan ezért akarja az ipar ezeket a termékeket a piacon eladni.
             Még sohasem láttam, hogy egy almakoncentrátum változókorban lévő nők panaszain valaha is segített volna.”

      Legkésőbb most merülhetett fel Önökben az a kérdés, hogyan lehetséges az, hogy a szója – Isoflavone, melyet  szója – ipar mint a változó korban lévő nők hormonterápiájaként ajánl (és még több panasz orvoslására), ugyanazzal a lendülettel kijelentik, hogy a szójatej a csecsemők számára elengedhetetlen. Attól függetlenül, hogy az egészségre gyakorolt káros hatása egyértelműen bizonyított, a szójaipar továbbra is hangoztatja a jól bevált szlogent: „Nem állnak rendelkezésre hihető bizonyítékok a káros hatásokra.”

      A kérdés: hihető, de kinek? Ehhez újra Fitzpatrick: „Itt most nem jelentéktelen, semmitmondó vizsgálatokról van szó, hanem a gyerekekre és a felnőttekre gyakorolt hosszú távú hatásokról: erről van szó és a félelmem erre irányul. Ez most nagyon vészjóslóan hangzik. A szójaipartól állandóan csak kitérő válaszokat kapunk. Amire valóban szükségünk lenne, azok hosszú távú vizsgálatok.” Még a Georgtown University Medical School gyermekgyógyászati (Padiatrie) részlegében dolgozó Dr. Naomi Baumschlag számára sem elfogadható a : „Nem állnak rendelkezésre hihető bizonyítékok a káros hatásokra.” kijelentés. Azok közé a hangok közé tartozik, akik a JAMA (Journal of The American Medical Association)  - ban megjelent írást – melyben azt taglalják, hogy a szójatej a csecsemők számára elengedhetetlen – igen kritikus kijelentésekkel bírálta.

             „Ebben az esetben nem beszélhetünk megnyugtató epidemológiai vizsgálatról – ezt a cikket bármely tisztességes epidemológus elé oda tehetik és meghallgathatják a véleményét; és egy ilyen jelentés alapján állítják, hogy a szója fogyasztása elengedhetetlen.” jelentette ki Baumschlag. „Ez teljesen légből kapott megállapítás!”

            A MANGÁN – ŐRÜLET.

     Az Isoflavone – t nemcsak a koraszülésekért, hanem a szaporodást érintő kockázatokért is felelőssé teszik. Baumschlag szerint a szója bébi tejben található magas koncentrációjú ásvány a mangán is kihatással van az egészségre. Azt, hogy a mangán tartalmat nagyon komolyan kell venni, egy szójatermék előállító igen feltűnően tüntette fel az általa gyártott szójatej csomagolásán. Egy sajtókonferencián a gyártó a következő felvilágosítással szolgált: „A rendelkezésünkre álló bizonyítékok alapján feltételezhető az összefüggés a szójatej magas mangán tartalma (ide tartozik a szójabázison előállított csecsemőtej is), és a csecsemőknél előforduló idegmérgezés között.” A mangán által kiváltott mérgezési tünetek, mint tudjuk, viselkedési zavarokban nyilvánul meg. A sajtókonferencián erre is utalás történt; „Amennyiben az elkövetkezendő kutatások igazolják, hogy a gyerekeknél előforduló ADHD (Attention-Deficit Hyperactivity Disorder Figyelemhiányos Hiperaktivitás Zavar) a járvány szintjét eléri, valamint a felnőtteknél előforduló fokozott izgalmi állapot és erőszakosságra képes állapot a szójatejjel és annak fogyasztásával összefüggésbe hozható, akkor ezek a tények a mi iparunkra katasztrofális következményekkel járhatnak, mert mi nem tettük meg a megelőző intézkedéseket.”

     Tehát így fest tulajdonképpen ez a Szója – Horrorkatalógus. És ha ez még nem elég, Baumschlag még megenged magának egy megjegyzést, hogy a csecsemőtejből még hiányoznak fontos immunológiai faktorok, melyek csak az anyatejben fordulnak elő – és ennek hiányában lehetséges, hogy a gyermek egész élete folyamán krónikus egészségi problémákkal fog küzdeni. Véleménye szerint a szója termékekre történő fókuszálás nem más, mint a szója előállítók, valamint az általuk fizetett reklámcégek célzott kampánya.

             „A szója – bébi tejnek őrült nagy reklámot csináltak és én azt gondolom, hogy fel kell tennünk azt a kérdést, a szójatermékek ára miért annyira alacsony?
     Viszont jelentős haszon van a termékeken. Hogyan lehetséges ez? Nagy Britanniában a csecsemők 1% -a szója bébi tejet, Amerikában viszont a 30% - a. Nem tudom, hogy az U.S.A. – ban miért nyomták ennyire az előtérbe a szója termékeket; az anyukáknak jobban oda kellene figyelniük a gyermekeikre.” Lehetséges, hogy a bébik számára az anyatej nem annyira lukratív, mint a szójatej? (azaz nem hajt annyi hasznot!)

             FIGYELMEZTETÉS A FELHASZNÁLÓNAK.

     Mint egykori vegetáriánus – és nagymértékű szójafogyasztó – igen nagy aggodalommal állapítottam meg, hogy az elmúlt években a legkülönbözőbb modern, kémiai eljárásokkal kezelt szójatermékeket dobtak piacra anélkül, hogy akár egy gondolattal is utalnának arra, hogy ezek a termékek bármilyen módon károsak is lehetnek.
Adok Önöknek egy jó tanácsot: ha Önök egy olyan termékkel találkoznak, melynek fogyasztása nem nyúlik vissza több ezer évre, úgy ennek a terméknek a legfontosabb tápanyagforrássá történő előléptetését igencsak mellőzzék.
Minden, amit a szójáról tudunk, hogy „jót tesz nekünk”, de ennek a kijelentésnek az alapján még nem tudjuk, hogy melyik az a szója – fajta, illetve mennyi az a mennyiség, melyet feltétlenül fogyasztanunk kellene – illetve, hogy a szója valóban az a „csodaszer” – e melynek az ázsiaiak az egészségüket köszönhetik.

      Már nagyon régóta ismert, hogy a japánok naponta nagy mennyiségű Omega3 zsírsavakat fogyasztanak hal formájában – és azt bebizonyították, hogy ennek az anyagnak a fogyasztása a rák és szívbetegségek megelőzésében nagy szerepet játszik.
Tehát felvetődik a kérdés: akkor most ez a szója vagy a hal? Mialatt az ipar dollármilliókat pazarol azon kutatásokra, hogy találjanak valamit amire az Isoflane jó hatással van – és amennyiben itt – ott találnak valami apró kézzelfogható előrelépést, mellyel igazolni tudják, hogy az amerikai élelmezésben még sohasem látott mértékben miért integrálódott ezen termékek forgalmazása – fel kell tennem a kérdést: mire jó ez az egész elkeseredett kutatás?      Kétségkívül megállapíthatjuk, hogy az Isoflavone biológiailag aktív – a szervezetben változást idéz elő. Az ipar tovább már nem tehet úgy, mintha minden rendben lenne és ’száz ágra sütne a nap’.
A megalapozott ellenvetéseknek és gyanúknak a mélyére kell hatolni, ezeket a kutatásokat pedig nem a szója – ipar által fizetett „Szója – tudósoknak” kell elvégezni.
    
     Azok az idők elmúltak, amikor „úgy megkívántam” mondjuk egy szója – fasírtot, vagy szója – burgert, manapság arra a következtetésre jutottam, hogy ez a ’megkívánás’ egyáltalán nem a saját belső intuícióm miatt történt, inkább az ún. „Szója – specialisták” ajánlásinak engedelmes reakciója volt.
    
     De Miért is dőlnénk hátra elégedetten és nézzük nyugodtan évekig, hogy egyik tanulmányt a másik után hajtják végre és dobják el, és minden specialista az egyik, vagy másik Isoflavone – nal tömi a fejeket.
Ha már az ember feltétlenül szóját akar fogyasztani, talán az lenne a legbiztosabb, ha a több ezer éve jól bevált hagyományos ázsiai táplálkozási szokásokhoz alkalmazkodnánk és szóját tömegesen csak fermentált formában, vagy mint fűszert fogyasztanánk.
Egy kis elővigyázatosság megóvhat minket az egészségkárosodástól.
(Forrás)

Összeállította: Sári Péter





Add az iWiW-hezAdd a Facebook-hozAdd a Twitter-hez




Ugrás az oldal tetejére


Cool Text: Logo and Graphics Generator





 

Keresés a honlapon
Language - Sprache

Belépés
Naptár+Névnap
«  Március 2024  »
HKSzeCsPSzoV
    123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031


Névnapi idézetek küldése...

Mini-Chat
Magyaro. hőtérkép
   Hőtérkép
Napi előrejelzés
          Időjárás előrejelzés
Friss Széltérkép
   Széltérkép
Földünk 3D-ben GPS

Copyright Ma a Jövőnkért Team © 2024 | Az oldal a uCoz rendszerben lett létrehozva