Jelen vannak | Online összesen: 1 Vendégek: 1 Felhasználók: 0
Vendégek
34.230.84.106 |
|
| | |
|
A
„PROBLÉMÁS” SZÓJA
avagy
Viccen
kívül: a szójabab gór-cső alatt
Sean McNary
Carson Ön ahhoz a többséghez tartozik, akik szívvel – lélekkel az egészség mellett
kötelezték el magukat és csak a legjobbat akarják. Ön az egészséget választotta
– ezt teljes határozottsággal és konzekvensen végig is viszi. Már
napfelkeltekor teljes lendülettel kocog a még néptelen parkban vagy egy
fitneszklub valamelyik nyúzógépén törölgeti arcáról az izzadtságot, mialatt
fülébe a Red Hot Chili Peppers zenéje dübörög a Walkman-jéből.Vagy száraz,
forró terembe zárkózik be és ebben a csendes forróságban - meditatív típus
lévén – erővel töltődik fel, vagy lélegzetelállító Yóga – mutatványokba
bonyolódva testét és lelkét tisztítja meg. Kizárólag csak szűrt vizet enged le
a torkán, miközben az „örök ifjúságot” ígérő tablettákat kapkodja tonnaszámra.
Amit Ön el szeretne érni az az EGÉSZSÉG egyszerűen, tisztán és
kompromisszumoktól mentesen – és ez irányú fáradozásai folyamán már bizonyosan
találkozott a szójával.
A jelentéktelen szójabab szélsebesen küzdötte fel magát a mindennapos étkezési
szokásaink domináns alkotóelemei közé. Ez egyáltalán nem véletlen. Miután a
szója a múlt század 90-es éveiben a Vegák és a Hippik kedvenc tápláléka volt,
ez a jelentéktelen, olcsó, sokoldalú hüvelyes zöldség hatalmas karriert futott
be. Gyorsabban, mint ahogy mi az Isoflavone szót ki tudnánk mondani – és a TIME
– magazin címlapján találta magát. A kergemarhakór időszakában a megrémült és
gyanakvó vásárló egyre növekvő ellenszenvvel viseltetett a különböző
mag-őrleményekből készített hagyományos termékek iránt, és a szóját, mint egy
ideális alternatív fehérjeszállító termékké léptette elő.
Mint mindenki tudja, tökéletes termék nincsen, itt – ott minden terméknek van
némi hátulütője. Ahogy az elmúlt évezred a végéhez közeledett egyes
szója-specialisták (tudósok) megkongatták a vészharangot. Jó szója? Rossz
szója? Mialatt a szójaipar az amerikai FDA-t (Food and Drug Administration)
megkísérelte „megdolgozni”, hogy zöld utat kapjon és továbbra is azt
híresztelhesse, hogy a szójaprotein jó hatással van a szívre és a
vérkeringésre, az FDA-tudósok, Daniel Sheehan és Daniel Doerge – mindkét kutató
ösztrogén specialista – összehoztak egy jelentést, melyben a fenti állításoknak
energikusan ellentmondanak. Helyette azt tanácsolták, hogy a fogyasztók
figyelmét inkább a szója egészségkárosító mellékhatásaira kellene felhívni. Mit
is takar tulajdonképpen ez a figyelmeztetés? A kételyeiket kettő a szójában
előforduló Isoflavone, Genistein és Daidzen alapozta meg, melyekről a szójaipar
azt állította, hogy minden panaszra és betegségre ez a „csodagyógyszer” a
változókor komplikációit is segít megelőzni és még ráadásul védelmet nyújt a
rák ellen . A tudósok szerint a két Isoflavone: „az ösztrogén érzékeny szövetek
számára éppúgy, mint a hasnyálmirigy számára mérgező hatású.” . Ez még semmi,
ráadásul: „Emberek esetében más szövetekre is hatással van, miután több
különböző mechanizmust vált ki”. Sheehan utal egy korábbi korszakalkotó
tanulmányra (Cassidy, és al. 1944), amelyben bebizonyították, hogy már 45 mg
Isoflavone képes volt a nők havi ciklusának befolyásolására, holott a hölgyek
még nem voltak változó korban. A két tudós megkülönböztetett aggodalmát fejezte
ki a két növényi ösztrogén csecsemőkre és magzatokra történő kihatása
tekintetében, miután „ebben a fejlődési szakaszban az ösztrogén – mérgezés
lehetősége sokkal nagyobb, mint bármikor”.
Nem ez volt az első eset, hogy tudósok hajszálat fedeztek fel a „szója –
levesben” és kételyeiket nyilvánosságra hozták. Miután egy férfiakon
végrehajtott kísérlet napvilágot látott, melyet a Havaii illetőségű Dr. Lon
White tett közzé, fellángolt a nyilvános pengeváltás és vita, viharos
kihatásokkal, televíziós nyilvánossággal. Egyik oldalon a szójaipar által pénzelt
tudósok, akik nyilvánosan bírálták a White által végzett kísérleteket ugyanúgy,
mint az FDA – tudósainak az állítását (nekik megtiltották, hogy nyilvánosan a
téma mellett nyilatkozzanak) és a másik oldalon azok a tudósok, akik a szója
negatív hatásaira hívták fel a közvélemény figyelmét. A Tofu – háború
elkezdődött.
MI IS VAN AKKOR ÁZSIÁVAL?
A Szójapártiak előszeretettel hangoztatják, hogy a mindenre jó babot „az
ázsiaiak már több ezer éve minden egészségkárosodás nélkül” fogyasztják.
Amennyiben hiszünk a „szója – specialistáknak” (akik kivétel nélkül szoros
kapcsolatban állnak a szójaiparral), melynek következtében naponta több mint
250 gr szójatartalmú – és esetenként több mint 100 mg Isoflavone-t –
élelmiszert fogyaszthatunk, így gyorsan kialakulhat az a benyomás, hogy az
ázsiai emberek étkezési szokásai közt a szója igen jelentős szerephez jut.
Nemde? Nos, ez nem feltétlenül igaz. Sally Fallon a Price Foundation igazgatója
és a Nourishing
Traditions könyv szerzője megállapította, hogy a szójaipar és a médiák, saját
jól felfogott érdekükben a szója tradicionális Ázsiában történő felhasználása
tekintetében összeütöttek egy saját változatot. Fallon szerint: „Az ázsiai konyhában
a szóját hosszú időn keresztül fermentálják (kémiai folyamat, melynek során
valamely szerves anyagot enzim hatásának kitéve bontanak le – a leggyakoribb az
alkoholos, a tejsavas és az ecetes erjedés), nevezetesen hat hónaptól két évig,
és utána fűszerként fogyasztják: a szója sohasem szolgált húst helyettesítő
táplálékként.”
Az ún. ázsiai étkezési szokások, Fallon szerint, egyáltalán nem
szójafogyasztásra, hanem inkább húsfogyasztásra koncentrálódnak. Japánban az
étkezések 65% - át hal alkotja, míg Kínában hasonló mennyiségben sertéshúst
fogyasztanak. „Az ázsiaiak egyáltalán nem fogyasztanak sok szóját – a kínaiak
naponta átlagban 2 teáskanálnyit, Japán egyes részein még akár 55 mg-ot is
fogyasztanak naponta, de szó nincsen tetemes mennyiségről.”
Ezzel szemben a modern amerikai étkezési szokások szöges ellentétben állnak, a
közvélemény szerint „If a little is good for you, more must be better”(Kis
adagban orvosság, nagy adagban gyógyszer), és ezt be is tartják. Csak körül
kell nézni az élelmiszer boltokban, vagy bio - boltokban. Mindenhol szójából
készült, vagy szóját tartalmazó termékekkel vannak tele a polcok: pl. szójatej,
szója-fasírt, szója-virsli, szója - burger stb. A szójaprotein koncentrátumból
előállított, kémiai úton intenzíven kezelt termékek nagy adag mérgező anyagot
szabadítanak fel. Még szója kenyeret is kínálnak – felszeletelve – mely
adagonként 80 mg szója Isoflavone – t tartalmaz: ez sokkal több, mint a
megengedett napi mennyiség. Ezeket a szójatartalmú termékeket ázsiai ínyencségek
kiegészítéseként (mint pl. Tempeh[fermentált indonéz szójasütemény], Tofu, Miso
és szójaszósz) fogyasztjuk.
Mialatt Ázsiában alig, vagy csak mérsékelt mennyiségben fogyasztanak gondosan
összeállított szójaterméket – melynek használhatósága az egészség szempontjából
továbbra is kétséges – az amerikaiak, a Vegákat is beleértve, több
szójaterméket és Isoflavone – t fogyasztanak, mint bármely nép a modern kori
történelemben valaha is fogyasztott és, ahogy egy kutató kijelentette: „egy
nagyon bizonytalan jövő felé tart!”.
Nagyon érdekes az a tény, hogy a szóját reklámozó szlogenekben egyetlen egyszer
sem fordul elő utalás, amely kiemelné a különbséget a gondosan elkészített
„ázsiai” szójatermékek és a modern, kémiai úton kezelt termékek között,
melyeket Fallon „Élelmiszer imitációnak” nevez. És pontosan itt van a kutya
elásva!! A modern szójakészítményeknek semmilyen közös vonása nincs a
hagyományos eljárással készült ázsiai termékekkel és bizonyos körülmények
között akár rákkeltő hatású anyagokat, mint Nitrát, Lysinoalanin és számos anti
– tápanyagot tartalmaznak, melyeket kizárólag a fermentálási folyamat illetve
más élelmiszer feldolgozási folyamat képes lebontani, de a modern ipari, kémiai
feldolgozás nem.
„Az embereknek ismerniük kell a tényeket, ha szójatermékeket fogyasztanak –
most nem a Miso-ról vagy a Tofu-ról beszélek, hanem a szója-sajt, szója-jégkrém
és hasonló dolgok fogyasztásáról. Mert ebben az esetben nem valóságos
élelmiszerekkel állunk szemben. Ezek a termékek valóságosnak néznek ki és az
ízük is valóságos (mint a normál tejtermékek) de egyik összetevője sem képes a
valódi élelmiszerek által a szervezetbe juttatott anyagok minőségével felvenni
a versenyt.” Ez Fallon véleménye.
SZÓJA – A ZSÍROS ÜZLET.
„A hatalmas méreteket öltött amerikai szójatermelés okát abba kell keresni,
hogy eredetileg a szójaolaj termelésére rendezkedtek be és ennek következtében
egy teljesen különálló iparággá nőtte ki magát.” – véli a táplálkozási
tanácsadó és Lipid – specialista Dr. Mary Enig. "Miután a szójaolaj már
megfelelő mennyiségben rendelkezésre állt, a megmaradó szójaprotein hegyekkel –
melyeket meg kellett volna semmisíteni: miután állateledelt nem tudtak
készíteni belőle-legalábbis nem óriási mennyiségben – egy új elhelyezési piacot
kellett találni illetve kitalálni.”
Dr. Enig szerint a sertések a vemhességi idejük alatt csak egyszer kaphatnak és
csak cca. 1% mennyiséget, egyébként pedig alig többet, mint 1% - ot, amennyiben
ezt a mennyiséget túllépik, a szaporítószervek, majd pedig a malacok fejlődési
zavaraival lehet számolni. „Csirkéket lehet ezzel az anyaggal etetni, de
szintén csak nagyon csekély mennyiségben. Amennyiben az állatoknak nem lehetett
adni, találni kellett egy hiszékeny humán réteget, majd ki kellett találni egy
pár okot, hogy miért is segíti elő az egészség megtartását és már el is
lehetett adni a vásárlóknak.”
Enig és Fallon egy közösen írt cikkben összefoglalja, hogy a szójatermelőket
kötelezték arra, hogy nettó bevételük 0,5 – 1% - val olyan programokat kell
támogatniuk, melyek segítségével
„meg kell őrizni szójabab piaci pozícióját –
ami alatt szójabab és szójatermékek forgalmazását kell érteni – és külföldi
felvevőpiacok megtartását és kiépítését kell lehetővé tenni.”
Említenek reklámért fizetett díjat – dollármilliós nagyságrendben - , melyeket
a szójatermelésben érdekelt vállalkozók, mint pl. Archer Daniels Midland
országosan sugárzott televíziós reklámért fizetett. Miután az amerikai FDA
beleegyezését is megszerezték, megfigyelhető volt, hogy az iskolákban egyre
több szójakészítmény jelent meg. Manapság a szója már egyáltalán nem egy
„egyszerű” vagy „jelentéktelen” hüvelyes növény, hanem hatalmas üzlet – hogy
mást ne mondjak egy mega-üzlet, és már egyáltalán semmi köze sincsen ahhoz a
hüvelyeshez, melyet nagyapáink egykor megtermeltek.
Az Isoflavone eladása hatalmas mennyiségben történik, a már említett
multi-konszern az Archer Daniels Midland 1998 – ban egy petíciót nyújtott be az
FDA – nak, melyben azt kérte, hogy adják meg a szója Isoflavone – nak a GRAS –
státust [GRAS – Generally Recognized As Safe: alapvetően azt jelenti, hogy
elengedhetetlen, biztonságos termék]. Magyarázatképpen hozzáfűzték, hogy
élelmiszerek és esetenként élelmiszeradalékok, melyek már régóta forgalomban
vannak és fogyasztják, már megkapták a GRAS – státust.
Ezen a kijelentésen elég sok tiltakozó tudós nagyon meglepődött, mert ezek
szerint az Isoflavone – t már az ötvenes években is nagy mennyiségben kellett
hogy fogyassza az amerikai társadalom.
A már említett Dr. Sheehan az FDA – nak címzett 1998 – as levelében a
következőket írja: „az, hogy a szójatartalmú élelmiszereket az alapvetően
biztonságos fokozatba sorolják, éles ellentmondásban áll a nemrég a CFSAN által
az Archer Daniels Midland – nek adott válasszal, arra a petícióra, melyet a
szójatermékek GRAS – státusának engedélyezésére nyújtott be, melyben a
mellékhatások leírása nagyon hiányos volt. Emiatt a RAS – státus elutasításra került.”
Na, akkor most milyen biztonságosak is ezek a készítmények?
REQUIEM EGY HASNYÁLMIRIGYÉRT.
A tények, hogy a szója - Isoflavone nagy mennyiségű fogyasztása egyértelműen
toxikus hatást vált ki a hasnyálmirigyre, nagyon nagy gondok okozója lehet. ezt
a kijelentést Dr. Larrian Gillespie is megerősítheti. Mint a The Menopause Diet
könyv szerzője, a tudományos empirizmus nevében elhatározta, hogy saját szója –
kísérleteket fog folytatni – és ráadásul saját magán. Megállapította, hogy
pontosan abba a célcsoportba tartozik, akiknek javasolják a szója – Isoflavone
fogyasztását. Azaz a változó korban tarozó nőkhöz, akiknél, enyhe, kezdődő
hasnyálmirigy működés csökkenést állapítottak meg.
„Két különböző módszert próbáltam ki. Egyik módszer (Isoflavone-) étrend
kiegészítő készítmények fogyasztása (40 mg-ig). Elfogyasztásuk után 72 órával
szörnyű hasnyálmirigy funkció csökkenéssel kellett megküzdenem. Másik módszer:
Nagy mennyiségben fogyasztottam Tofu – t – az eredmény hasonló volt, még ha öt
napig tartott is, amíg az elrettentő hatás jelentkezett. Tudatában voltam mit
teszek, de ezek után még 7 – 10 napra volt szükségem, míg a szervezetem újra
normalizálódott.”
A Whole Earth Review folyóirat aktuális számában a természetgyógyász Susan Weed
elmeséli Michael Moore esetét – aki a Southwest School of Herbal Medicin
alapítója. Egy Weed-nek írt E-mailben Moore a következőt jelenti ki „A szója
áldozata vagyok.” Weed leírja, hogy Moore saját magán végzett kísérlete
során három hétig nagy mennyiségű szójatermékeket fogyasztott – Proteinport,
energia-szója szeleteket, és szójaitalokat – és az ennek következtében
bekövetkezett hasnyálmirigy működési zavar és szívproblémák miatt kórházba
kellett szállítani.
A híres Harward egyetemen végzett orvod Dr. Richard Shames, hasnyálmirigy
specialista, aki nagyon régóta a kaliforniai Marin-ban praktizál a
következőképpen nyilatkozott: „Azok az emberek, akik hasnyálmirigy működési
zavarokkal küzdenek, a Genistein anyagcseréje különösen megerőltető. Amennyiben
ezt az anyagot magas koncentrációban a szervezetükbe juttatjuk, következménye a
hasnyálmirigy hormon előállítási képességének nagyon súlyos akadályoztatása.”
A tényeket, hogy egy ilyen esetben nagyon súlyos működési zavarok keletkeznek,
alátámasztják a következő számok:
Shames szerint jelenleg 20 millió amerikai szenved hasnyálmirigy pangás
következtében kialakult betegségben és szorul orvosi kezelésre. További 13
millió amerikait kellene orvosi ellátásban részesíteni, amennyiben elvégeznék
rajtuk a TSH – tesztet [a vér TSH (Thyroid Stimulating Hormon) szintjének
megállapítása; = Thyreotropin, egy hormon mely a hasnyálmirigyet stimulálja],
ehhez jönne még 13 millió amerikai, aki ugyan a TSH teszten átesne, de egy
alaposabb átvizsgálásnál pozitív teszteredményeket produkálna. Röviden: Shames
azon a véleményen van, hogy a manapság előforduló legtöbb egészségi katasztrófa
hátterében a hasnyálmirigy működési elégtelensége, zavara áll – és hogy nagyon
sok hasnyálmirigy megbetegedés a környezeti ösztrogénekre (a környezetben
található anyagok, melyek ösztrogénként fejtik ki hatásukat), mint pl. PCB (poliklórozott
bifenilek – elektronikai termékekben használták) és DDT (diklór-difenil-triklór-etán
rövidítése, nagy hatású rovarméreg) vezethető vissza.
Ez irtózatosan nagyszámú érintettet jelent. Átlagosan minden tízedik ember
szenved ebben a betegségben. A tíz emberre jut – Shames szerint nyolc nő – és
gyakran idősebbek, mint Dr. Gillespie. Tehát pontosan az a célcsoport, amelyikre
a szója-ipar koncentrál.
„Ha veszünk egy teljesen átlagos polgárt – és feltételezzük, hogy minden
tízedik nem normális(beteg) – akkor a hatás[50 mg szója Isoflavone fogyasztása]
nem feltétlenül lesz súlyos kihatású, viszont akár egy normál polgár esetében,
nagyobb mennyiség fogyasztása ill. adagolása mellett, kialakulhatnak egészségi
panaszok.” ez Dr Shanon véleménye.
Dr. Gillespie tapasztalatai szerint, napi kisebb mennyiség, úgy kb. 30 mg, vagy
egy kisebb adag szójatej – már elegendő ahhoz, hogy a hasnyálmirigy működését
negatív irányba befolyásolja.
Nagyon sok szója – szóvivő a hasnyálmirigy megbetegedés körüli témát
túllihegettnek tartja, és azon a véleményen van, hogy az élelemmel történő
megfelelő mennyiségű jód bevitele a problémát csírájában fojtja el. Shames erre
a kijelentésre a következőképpen reagált: „Hasnyálmirigy betegségben
szenvedőknek a jód egy kétélű kard és egy megnövelt jód bevitel esetén az
érintetteknél egy megerősödött autoimmun reakció állhat elő… Hasnyálmirigy
megbetegedés esetében semmi esetre sem a jód a megoldás.” Shames javaslata
szerint a heti szója fogyasztást minimális szinten kell tartani és arra kell
ügyelni, hogy jól át legyen sütve, illetve puhára legyen főzve.
FOGAMZÁSGÁTLÓ CSECSEMŐNEK?
Dr. Fitzpatrick környezet – toxikológus a szója – témában neutrális álláspontot
képvisel. Megkülönböztetett figyelme inkább a csecsemők felé irányul:”Senkinek
sem adnak több szója – Isoflavone – t mint a csecsemőknek – legalábbis a
testsúly arányában.” jelentette ki. „Ami engem leginkább nyugtalanít, az az a
tény volt, hogy az általam nem ismeretlen összetevőkről nem tudtam képet
alkotni, és az egészségre gyakorolt hatásukról sem.” Fitzpatrick által
létrehozott web-oldalon olvashatnak a szója – témáról, illetve annak egészségre veszélyes hatásáról.
Különösen a fejlődési és növekedési fázisban lévőkre leselkedő veszélyekre
hívja fela figyelmet. „Minden ember, akinek csak halvány fogalma van arról,
hogy az endokrin rendszerre milyen hatással van a környezetet károsító és
szennyező anyagok – ezek közétartoznak olyan kapcsolatok, mint az Isoflavone,
melyek normál esetben a szervezetben nem fordulnak elő és amelyek a hormonok
előállítását és működését befolyásolni képesek – minden specialista azt
mondaná, hogy csecsemők és kisgyermekek ezekkel a dolgokkal semmi szín alatt
nem kerülhetnek érintkezésbe.”
Fitzpatrickot néhány évvel ezelőtt világszerte idézték – illetve rosszul idézték
- , amikor azt a nézetet képviselte, hogy a baby szójatejben található
Isoflavone egyenértékű az anti - bébi tablettával. „Amikor kezdetben elkezdtem
a témával behatóan foglalkozni, összehasonlítottam a tabletta ösztrogén
értékeit az ösztrogén mennyiséggel, melyet kisgyermekek és felnőttek a
szójatermékek fogyasztásával magukhoz vesznek.” mondta „És láss csodát: a
bevitt ösztrogén mennyisége megfelelt napi 1 – 2 ösztrogéntabletta
fogyasztásának. Ezért alaposan megkritizáltak, hogy ebben az esetben nem ugyanarról
az ösztrogén formátumról van szó, függetlenül attól, hogy az ösztrogén honnan
ered, mi itt egy még nem eléggé megvizsgált viszont egy figyelemre méltó és
riasztó statisztikával állunk szemben.”
Az ipari specialisták tipikus reakciója úgy néz ki, hogy a szója – Isoflavone
egyedi jellemzőit elbagatellizálják és – teljesen jogosan – állítják, hogy a
legtöbb gyümölcs és zöldség fajtában a legkülönbözőbb Isoflavone –k fordulnak
elő.
EZ AZT JELENTI, HOGY MOSTANTÓL TÖBBÉ MÁR NEM EHETÜNK ALMALEKVÁRT?
„Nem, semmi esetre sem, mindig és minden amivel kapcsolatba kerülünk
befolyásolja életünket. Ami a szóját és annak egészségünkre gyakorolt hatását
illeti, túlzott mennyiségnek vagyunk kitéve.” véli Fitzpatrick.
„A csecsemők
számára előállított csecsemőtej sokkhatásként éri őket, miután a benne
található anyagok koncentrációja többszöröse az almáénak.
Nagy mennyiségű
Isoflavone található a szójában – és pontosan ezért akarja az ipar ezeket a
termékeket a piacon eladni.
Még sohasem láttam, hogy egy almakoncentrátum
változókorban lévő nők panaszain valaha is segített volna.”
Legkésőbb most merülhetett fel Önökben az a kérdés, hogyan lehetséges az, hogy
a szója – Isoflavone, melyet szója – ipar mint a változó korban lévő nők
hormonterápiájaként ajánl (és még több panasz orvoslására), ugyanazzal a
lendülettel kijelentik, hogy a szójatej a csecsemők számára elengedhetetlen.
Attól függetlenül, hogy az egészségre gyakorolt káros hatása egyértelműen
bizonyított, a szójaipar továbbra is hangoztatja a jól bevált szlogent: „Nem
állnak rendelkezésre hihető bizonyítékok a káros hatásokra.”
A kérdés: hihető, de kinek? Ehhez újra Fitzpatrick: „Itt most nem
jelentéktelen, semmitmondó vizsgálatokról van szó, hanem a gyerekekre és a felnőttekre
gyakorolt hosszú távú hatásokról: erről van szó és a félelmem erre irányul. Ez
most nagyon vészjóslóan hangzik. A szójaipartól állandóan csak kitérő
válaszokat kapunk. Amire valóban szükségünk lenne, azok hosszú távú
vizsgálatok.” Még a Georgtown University Medical School gyermekgyógyászati
(Padiatrie) részlegében dolgozó Dr. Naomi Baumschlag számára sem elfogadható a
: „Nem állnak rendelkezésre hihető bizonyítékok a káros hatásokra.” kijelentés.
Azok közé a hangok közé tartozik, akik a JAMA (Journal of The American Medical
Association) - ban megjelent írást – melyben azt taglalják, hogy a
szójatej a csecsemők számára elengedhetetlen – igen kritikus kijelentésekkel
bírálta.
„Ebben az esetben nem beszélhetünk megnyugtató epidemológiai vizsgálatról – ezt
a cikket bármely tisztességes epidemológus elé oda tehetik és meghallgathatják
a véleményét; és egy ilyen jelentés alapján állítják, hogy a szója fogyasztása
elengedhetetlen.” jelentette ki Baumschlag. „Ez teljesen légből kapott megállapítás!”
A MANGÁN – ŐRÜLET.
Az Isoflavone – t nemcsak a koraszülésekért, hanem a szaporodást érintő
kockázatokért is felelőssé teszik. Baumschlag szerint a szója bébi tejben
található magas koncentrációjú ásvány a mangán is kihatással van az egészségre.
Azt, hogy a mangán tartalmat nagyon komolyan kell venni, egy szójatermék
előállító igen feltűnően tüntette fel az általa gyártott szójatej csomagolásán.
Egy sajtókonferencián a gyártó a következő felvilágosítással szolgált: „A
rendelkezésünkre álló bizonyítékok alapján feltételezhető az összefüggés a
szójatej magas mangán tartalma (ide tartozik a szójabázison előállított
csecsemőtej is), és a csecsemőknél előforduló idegmérgezés között.” A mangán
által kiváltott mérgezési tünetek, mint tudjuk, viselkedési zavarokban
nyilvánul meg. A sajtókonferencián erre is utalás történt; „Amennyiben az
elkövetkezendő kutatások igazolják, hogy a gyerekeknél előforduló ADHD
(Attention-Deficit Hyperactivity Disorder Figyelemhiányos Hiperaktivitás Zavar)
a járvány szintjét eléri, valamint a felnőtteknél előforduló fokozott izgalmi
állapot és erőszakosságra képes állapot a szójatejjel és annak fogyasztásával
összefüggésbe hozható, akkor ezek a tények a mi iparunkra katasztrofális
következményekkel járhatnak, mert mi nem tettük meg a megelőző intézkedéseket.”
Tehát így fest tulajdonképpen ez a Szója – Horrorkatalógus. És ha ez még nem
elég, Baumschlag még megenged magának egy megjegyzést, hogy a csecsemőtejből
még hiányoznak fontos immunológiai faktorok, melyek csak az anyatejben
fordulnak elő – és ennek hiányában lehetséges, hogy a gyermek egész élete
folyamán krónikus egészségi problémákkal fog küzdeni. Véleménye szerint a szója
termékekre történő fókuszálás nem más, mint a szója előállítók, valamint az
általuk fizetett reklámcégek célzott kampánya.
„A szója – bébi tejnek őrült nagy reklámot csináltak és én azt gondolom, hogy
fel kell tennünk azt a kérdést, a szójatermékek ára miért annyira alacsony? Viszont jelentős haszon van a termékeken. Hogyan lehetséges ez? Nagy
Britanniában a csecsemők 1% -a szója bébi tejet, Amerikában viszont a 30% - a.
Nem tudom, hogy az U.S.A. – ban miért nyomták ennyire az előtérbe a szója
termékeket; az anyukáknak jobban oda kellene figyelniük a gyermekeikre.”
Lehetséges, hogy a bébik számára az anyatej nem annyira lukratív, mint a
szójatej? (azaz nem hajt annyi hasznot!)
FIGYELMEZTETÉS A FELHASZNÁLÓNAK.
Mint egykori vegetáriánus – és nagymértékű szójafogyasztó – igen nagy
aggodalommal állapítottam meg, hogy az elmúlt években a legkülönbözőbb modern,
kémiai eljárásokkal kezelt szójatermékeket dobtak piacra anélkül, hogy akár egy
gondolattal is utalnának arra, hogy ezek a termékek bármilyen módon károsak is
lehetnek. Adok Önöknek egy jó tanácsot: ha Önök egy olyan termékkel
találkoznak, melynek fogyasztása nem nyúlik vissza több ezer évre, úgy ennek a
terméknek a legfontosabb tápanyagforrássá történő előléptetését igencsak
mellőzzék. Minden, amit a szójáról tudunk, hogy „jót tesz nekünk”, de ennek a
kijelentésnek az alapján még nem tudjuk, hogy melyik az a szója – fajta,
illetve mennyi az a mennyiség, melyet feltétlenül fogyasztanunk kellene –
illetve, hogy a szója valóban az a „csodaszer” – e melynek az ázsiaiak az
egészségüket köszönhetik.
Már nagyon régóta ismert, hogy a japánok naponta nagy mennyiségű Omega3
zsírsavakat fogyasztanak hal formájában – és azt bebizonyították, hogy ennek az
anyagnak a fogyasztása a rák és szívbetegségek megelőzésében nagy szerepet
játszik. Tehát felvetődik a kérdés: akkor most ez a szója vagy a hal? Mialatt
az ipar dollármilliókat pazarol azon kutatásokra, hogy találjanak valamit amire
az Isoflane jó hatással van – és amennyiben itt – ott találnak valami apró
kézzelfogható előrelépést, mellyel igazolni tudják, hogy az amerikai
élelmezésben még sohasem látott mértékben miért integrálódott ezen termékek
forgalmazása – fel kell tennem a kérdést: mire jó ez az egész elkeseredett
kutatás?
Kétségkívül megállapíthatjuk, hogy az Isoflavone biológiailag aktív – a
szervezetben változást idéz elő. Az ipar tovább már nem tehet úgy, mintha
minden rendben lenne és ’száz ágra sütne a nap’. A megalapozott ellenvetéseknek
és gyanúknak a mélyére kell hatolni, ezeket a kutatásokat pedig nem a szója –
ipar által fizetett „Szója – tudósoknak” kell elvégezni. Azok az idők elmúltak, amikor „úgy megkívántam” mondjuk egy szója – fasírtot,
vagy szója – burgert, manapság arra a következtetésre jutottam, hogy ez a
’megkívánás’ egyáltalán nem a saját belső intuícióm miatt történt, inkább az ún.
„Szója – specialisták” ajánlásinak engedelmes reakciója volt. De Miért is dőlnénk hátra elégedetten és nézzük nyugodtan évekig, hogy egyik
tanulmányt a másik után hajtják végre és dobják el, és minden specialista az
egyik, vagy másik Isoflavone – nal tömi a fejeket. Ha már az ember feltétlenül
szóját akar fogyasztani, talán az lenne a legbiztosabb, ha a több ezer éve jól
bevált hagyományos ázsiai táplálkozási szokásokhoz alkalmazkodnánk és szóját
tömegesen csak fermentált formában, vagy mint fűszert fogyasztanánk. Egy kis
elővigyázatosság megóvhat minket az egészségkárosodástól. (Forrás)
Összeállította:
Sári Péter
Ugrás az oldal tetejére
| |
| | |
|
Magyaro. hőtérkép | |
Napi előrejelzés | |
Friss Széltérkép | |
|