Az "Ego", és pénz-központúság birodalmában észrevehetően
egyre nagyobb hangsúlyt helyezünk - és kell is helyeznünk -
az önmagunkkal, és
másokkal való viszonyaink feltérképezésére, megértésére.
Egyre többen jövünk rá, milyen nagy
mértékben ezen viszonyok felismerésétől, megértésétől, és sok esetben beidegződéseink felülírásától függ emberi sikerünk is.
Nagyon sok rendszer és önismereti társulat,
klub működik ezekre a megismerésekre hivatottan, de amit mi hiányolunk, az a bármiféle megszabott irányultság-nélküliség.
Legtöbb „spirituális”, ezotériás
és némely vallási, de még a politikai rendszer is a megértés egyfajta
hiányosságaira épül, és próbálnak megoldásként valamilyen (általában
egyféle) alternatívát mutatni, és elfogadtatni.
Mindezt sajátos, vagy specifikus
szabályozottsággal, etikai kódexszel.
Rengeteg ‘keresőt’ találunk, bármerre nézünk.
Tulajdonképpen mindenki keres valamit, legtöbbször a boldogságot, vagy a
tökéletességet. Kettő együtt vajon lehetséges?
Igen, de mégsem. Igen, mert
magamhoz képest, magam szerint lehetek tökéletes.
Nem, mert van egy összetett
fogalmú fontos kérdés: a mihez, kihez képest tökéletes, és/vagy boldog valaki?
Fokozatosan elértünk egy gyakorlatias világba, ahol elfelejtettünk spirituális -
önmagunkkal, meg-, és ráérzéseinkkel -,
lényünkkel élni.
Pedig naponta
igényeljük, és érezzük is jelenlétét, csak agyunkkal/értelmünkkel leképezzük,
azaz le-, vagy túlkombináljuk jelzéseit.
De ugyanígy földünkkel is - amin pedig élünk -,
elfelejtettünk szimbiózisban élni.
Mindezek a tények akár a kihalásunkig vezethetnek, ha MOSTantól
nem változunk, és változtatunk.
Élethelyzeteink mindig döntésekre ösztökélnek.
Kérdés, merünk-e dönteni? Ha nem döntünk, az is egyfajta döntés, de a lényegen,
hogy mindig van következmény, ez mit sem változtat.
A döntések mindig
valamilyen minőségi változást hoznak, de ha nem döntünk, ez az a döntésünk,
ami inkább időszakos stagnálást jelöl, mint valamerre kívánt elmozdulást.
Ha megtanuljuk, önmagunk számára hogyan kell
értelmünkkel lefordítani és megérteni lényünk intuícióit és inspirációit,
érdemben fogunk tudni dönteni.
Ezzel a módszerrel elkerülhetőek azok a kellemetlenségek,
amik mindig - akár azonnal, vagy később - visszaütnek, és olyankor nem a célnak
megfelelően tudjuk ezeket a helyzeteket kezelni. Mindennek, és mindenkinek
fejlődésében van egy folyamat, és
folyamatának vannak lépcsőfokai.
Ezeket egyesével meg kell másznunk. A gyorsaság az, ami
lehet más, vagyis más ütemű.
A fejlődési folyamat, és annak gyorsasága, ami
egyéntől függő. Ezen belül befogadóképességén, a tanultakon, eddigi
tapasztalatain és ezek feldolgozásának minőségén, valamint meg-, és ráérzései
felismerésén, megértésén, feldolgozásán, és használatán múlik.
Illetve, hogy ezeket együttesen milyen minőségben, és
gyorsasággal tudjuk megfelelő mértékben, és minőségben az életünkbe,
életvitelünkbe integrálni.
Minden értünk van!
"Semmit a világon nem vinnénk véghez, ha megvárnánk,
míg képesek vagyunk olyan jól csinálni, hogy senki ne találhasson benne
hibát."
John Henry Newman
Semmit nem kell le, vagy
megtagadni, megbánni, és ha megtörtént, akkor meg nem történtnek tekinteni.
Hiszen minden,
(tanító)tapasztalatnak megélt emlékkel egyre "többek" vagyunk.
Inkább meg kell tanulni
értékeinket kellő szinten felismerni, és elfogadni, és ugyanígy megfelelő
szinten és mértékkel érdemben képviselni. Az igaz hit – akár pl.
önmagunkban, és adottságainkban, tehetségünkben – minden esetben a legerősebb
bizalmat feltételezi!
Titok, Te magad vagy. Ha eddig
nem tetted, akkor MOST indulj el a „Titok” megfejtése felé. Ismerd meg valós
materiális, és spirituális adottságaid, hogy ezeket egy szintre emelve, és
együtt használva legyen az Önmegvalósításod célravezető, tartós és
megingathatatlan.
Ugrás az oldal tetejére