Az "Ego", és pénz-központúság birodalmában észrevehetően egyre nagyobb hangsúlyt helyezünk - és kell is helyeznünk -
az önmagunkkal, és másokkal való viszonyaink feltérképezésére, megértésére.
Egyre többen jövünk rá, milyen nagy mértékben ezen viszonyok felismerésétől, megértésétől, és sok esetben beidegződéseink felülírásától függ emberi sikerünk is.
Nagyon sok rendszer és önismereti társulat, klub működik ezekre a megismerésekre hivatottan, de amit mi hiányolunk, az a bármiféle megszabott irányultság-nélküliség.
Legtöbb „spirituális”, ezotériás és némely vallási, de még a politikai rendszer is a megértés egyfajta hiányosságaira épül, és próbálnak megoldásként valamilyen (általában egyféle) alternatívát mutatni, és elfogadtatni.
Mindezt sajátos, vagy specifikus szabályozottsággal, etikai kódexszel.
Rengeteg ‘keresőt’ találunk, bármerre nézünk.
Tulajdonképpen mindenki keres valamit, legtöbbször a boldogságot, vagy a tökéletességet. Kettő együtt vajon lehetséges?
Igen, de mégsem. Igen, mert magamhoz képest, magam szerint lehetek tökéletes.
Nem, mert van egy összetett fogalmú fontos kérdés: a mihez, kihez képest tökéletes, és/vagy boldog valaki?
Fokozatosan elértünk egy gyakorlatias világba, ahol elfelejtettünk spirituális - önmagunkkal, meg-, és ráérzéseinkkel -,
lényünkkel élni.
Pedig naponta igényeljük, és érezzük is jelenlétét, csak agyunkkal/értelmünkkel leképezzük, azaz le-, vagy túlkombináljuk jelzéseit.
De ugyanígy földünkkel is - amin pedig élünk -, elfelejtettünk szimbiózisban élni.
Mindezek a tények akár a kihalásunkig vezethetnek, ha MOSTantól nem változunk, és változtatunk.
Élethelyzeteink mindig döntésekre ösztökélnek. Kérdés, merünk-e dönteni? Ha nem döntünk, az is egyfajta döntés, de a lényegen, hogy mindig van következmény, ez mit sem változtat.
A döntések mindig valamilyen minőségi változást hoznak, de ha nem döntünk, ez az a döntésünk, ami inkább időszakos stagnálást jelöl, mint valamerre kívánt elmozdulást.
Ha megtanuljuk, önmagunk számára hogyan kell értelmünkkel lefordítani és megérteni lényünk intuícióit és inspirációit, érdemben fogunk tudni dönteni.
Ezzel a módszerrel elkerülhetőek azok a kellemetlenségek, amik mindig - akár azonnal, vagy később - visszaütnek, és olyankor nem a célnak megfelelően tudjuk ezeket a helyzeteket kezelni. Mindennek, és mindenkinek fejlődésében van egy folyamat, és folyamatának vannak lépcsőfokai.
Ezeket egyesével meg kell másznunk. A gyorsaság az, ami lehet más, vagyis más ütemű.
A fejlődési folyamat, és annak gyorsasága, ami egyéntől függő. Ezen belül befogadóképességén, a tanultakon, eddigi tapasztalatain és ezek feldolgozásának minőségén, valamint meg-, és ráérzései felismerésén, megértésén, feldolgozásán, és használatán múlik.
Illetve, hogy ezeket együttesen milyen minőségben, és gyorsasággal tudjuk megfelelő mértékben, és minőségben az életünkbe, életvitelünkbe integrálni.
Minden értünk van!
"Semmit a világon nem vinnénk véghez, ha megvárnánk, míg képesek vagyunk olyan jól csinálni, hogy senki ne találhasson benne hibát."
Semmit nem kell le, vagy megtagadni, megbánni, és ha megtörtént, akkor meg nem történtnek tekinteni.
Hiszen minden, (tanító)tapasztalatnak megélt emlékkel egyre "többek" vagyunk.
Inkább meg kell tanulni értékeinket kellő szinten felismerni, és elfogadni, és ugyanígy megfelelő szinten és mértékkel érdemben képviselni. Az igaz hit – akár pl. önmagunkban, és adottságainkban, tehetségünkben – minden esetben a legerősebb bizalmat feltételezi!
Titok, Te magad vagy. Ha eddig nem tetted, akkor MOST indulj el a „Titok” megfejtése felé. Ismerd meg valós materiális, és spirituális adottságaid, hogy ezeket egy szintre emelve, és együtt használva legyen az Önmegvalósításod célravezető, tartós és megingathatatlan.
