„Az érzelem és az értelem között az az alapvető különbség, hogy míg az érzelem a tettek mezejére vezet, az értelem a következtetésekhez.”

Donald Calne

Erről a témáról hasonlóan, mégis kissé másképp írok itt,  mint ahogy az "Utad önmagad és mások felé" c. főcikk aloldalán.

Az írással kapcsolatban ne legyenek félreértések. Nem rendszereket fogok kiemelni azzal a céllal, hogy azt akár pejoratív, akár pozitív értelemben véve minősítsek. Rendszerek és rendszeresség nélkül nem tudnánk civilizációban és civilizáltan élni. De nagyon fontosnak tartom, hogy tudatunkra ébredjünk, hogy legfőképpen miképpen és mik alapján működnek a rendszerek. Fontos ez azért, hogy a helyükön tudjuk ezeket kezelni és benne magunkat.

Fontos, hogy ne ennyire sok (sokszor kilátástalanságba és tehetetlenség érzetébe kergető) meglepetés érjen minket.

Így is rengeteg emberi tényező – mint pl. hiúság, irigység, túlzott egó, sérelmeink, előítéleteink, félelmeink, merev elveink, illúzióink stb. – gátolnak minket a tisztánlátásban, amik ellen csak a felismeréseinkkel és megértéseinkkel tudunk tenni. Ehhez a legfontosabb feltétel az, hogy elsőként odáig kell(ene) elérnünk, hogy egyáltalán felismerjük azt, hogy volna mit felismernünk. Ezek után még mindig lehet egy kis akadály, hogy végül, akarjunk is felismerni és megérteni…

Alapvetően két fő rendszert különböztethetünk meg: A Hit-alapú és a Gyakorlatias lexikális/tárgyi tudásalapú rendszert.

Minden rendszer dolga és feladata az irányítás. Rendszerek legfelsőbb vezetői azok, akik már bizonyos irányzatú tudatukra ébredtek. Tudják, mit akarnak, azt miért és hogyan.

Rendszerrel és rendszerben élők pedig használják a rendszer adta lehetőségeket, a rendszerrel járó előnyös-hátrányos feltételeket. Idomulnak, elfogadják.

Különbség a rendszer vezetői-irányítói és a „felhasználók” közt, a tudatosság és tudattalanság.

Rendszereknek nem érdeke, hogy valakik a teljes tudatukra ébredjenek, meglássák és megértsék a valós ok-okozati tényezőket és összefüggéseket, mert akkor számukra ezek az egyedek irányíthatatlanná válnak. Ha ez megtörténne, a rendszereknek van két választásuk. Vagy olyan érdekeltségbe kell helyeznie a tudatosság útjára lépő alanyt, ami révén még marad az alárendeltség, de egy különleges - a meglévők feletti - célzott függőség alakuljon ki, vagy el kell tüntetnie pl. hiteltelenné, így nevetség tárgyává teszi, vagy veszélyesnek és nemkívánatosnak kiáltja ki.

Gondoljunk bele. Egy rendszer minden tagját képtelen és nem is célja olyan vezetői helyzetbe hozni, ahol teljes, vagy csak főbb részleteiben is belelátást kaphatna a főrendszer ok-okozati működésébe. Ez esetben nem volna kit irányítania, és nem volna ki előtt saját látásmódját és érdekeit képviselnie, és hasznot (materiális, monetáris, mentális vagy mind együtt) húznia belőle. Valójában minden rendszer maximálisan tudja, mennyit kell engednie és mikor, hol meghúzni a korlátokat, hogy még ne legyen harc és teljes tudatra ébredés. Teszik mindezt úgy, hogy az igényeinket is ők szabják meg.

..."Az emberek többsége nem a tudatosság, és tudattalanság, hanem a tudattalanság különböző szintjei közt mozognak."

Echart Tolle

A világon nagyon sok szociológus, pszichológus, pszichiáter, közgazdász, politológus, teológus, filozófus stb. vett és vesz részt különböző rendszerek számára manipulatív (mentális és materiális, de akár monetáris), érdek-összefűződésekre épülő, hierarchikus szerkezetek kidolgozásában.

Már az indulásnál is, majd folyamatosan statisztikákat, kérdezőbiztosokat, közvetítőket, teszteket, a médiákat, stb. használnak fel az adott dolog "bizonyítására".

Így, ha valami elmegy egy más irányba, ami a rendszernek nem kedvező, közbelépnek akár drasztikus, végletekbe menő szabályzással, korlátozásokkal. Természetesen tudják, hogy a szociális érzetünk a legerősebb, ezért az újabb korlátozásokkal járó kellemetlen érzet enyhítésére, ezen a területen látszatra valamit vissza is csurgatnak, csepegtetnek. Általában ugyanazokhoz az eszközökhöz nyúlnak vissza. Amit előtte módosítottak, azt újramódosítják. Magyarul. Egy cél elérése érdekében valamit szigorítani kell. De ha elérték ezt a célt és a folyamat miatt (egy újabb érdek, vagy megváltozott érdek kielégítéséhez) újabb szabályozás, szigorítás szükséges, akkor a már előzőekben stabillá, vagy elavulttá vált valamely célokhoz abban az időkben szükséges szigorítást, most újra enyhítik.

Ezt az „érdek” körforgást a különböző kisebb (de számító) rendszer-lobbik tartják fenn.

Nagyon sokszor pengeélen kell játszania főrendszernek, mert egyszer az egyik lobbi ellen, máskor mellette kell döntenie. Így maradhat fenn a belső egyensúly.

Valójában fel kell ismernünk, nincs új a nap alatt. Kompenzálásként mindig ugyanazokat kapjuk meg, csak egyszer megszorítva, egyszer enyhítve. De mindeközben egyre inkább a rendszer hatása alá kerülünk, így függőségben élünk. Demokrácia az egyik leginkább jó példa erre. Demokrácia és a kapitalizmus érdekszinten mindenben különböző. Egyben azonos érdekei vannak, az a fogyasztás. Demokrácia illúziója, hogy mindig van választásunk. Kapitalizmus illúziója, hogy mindent megkaphatunk. Valójában demokrácia az egyik leginkább változóan szélsőségesen szabályozott rendszer. Kapitalizmus pedig harácsoló rendszer. Az adok is, meg nem is módszerrel, nagyon jól szinten lehet tartani mindkettő rendszert. Mivel igényszintünket is ők szabták (és szabják) meg, így kiszámítható, mivel és mikor és mennyivel maradunk csendben.

„Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő”…

William Shakespeare

Rendszerek a félelemre építenek. De nem mindegy, mitől, és kitől félünk. Éppen ezért mesterségesen be kell építeniük bizonyos félelmeket, hogy meghatározóak és irányíthatóak legyenek ezek a (minden más félelmünk felett álló) félelmeink. Akard azt, amit ők szabnak meg neked. Mesterségesen mindig hiányt termelnek számodra! Ha veszteségnek élsz meg valamit, akkor azt nagyon annak éld meg, és ne tudj, vagy akarj nélküle élni. Vagyis a hiánytermelés lényege és célja az, hogy akard azt a valamit újra és újra, és újra...

Mit szabnak meg számunkra a rendszerek, és milyen hatással?

Pl. kiemeltebben hatnak a hiúságodra, a tulajdonlási ösztönödre, hitedre, mit használj és preferálj mi ellenében, stb. - 

Féld Istent! - mit tegyél és mit ne, hogy üdvözülhess… Vagy: Mesterségesen roborálják benned, mikor érezd magad sikeresnek, ebből máris adódik, mikor bukottnak. stb. De ez csak egy – kettő példa a sok mesterségesen felerősített félelmeink közül. Erkölcsi normáinkat, ezáltal ingerencia küszöbünk is befolyásolják. Egyes esetekben kitolják, máskor leszűkítik.

Pl. Kitolják, ha arról van szó, hogy a rendszer irányvonalát, tartalmát, az érdekszféra szabályozásait elviseld, de szűkítik, ha a rendszer irány és érdekvonala, annak tartalma és szabályozása ellen hathat valami vagy valaki.

Szélsőséges módon figyelünk és ítélünk meg olyan jelenségeket, amikkel a rendszerek nem tudnak vagy akarnak mit kezdeni, mert csak nyűg a nyakukon, valós hasznot nem hoznak, sőt, inkább visznek. Úgy nevezem ezeket: a rendszer mellékhatásai, melléktermékei. Ilyenek pl. a kisebbségi kérdések, nyugdíjasok, stb. Hit-rendszerekben az ateisták, más hitvallású emberek… stb.

Lényeg: legyen hiányérzeted. Hiányold és akard ezeket megszerezni, tulajdonolni, elérni és mindezt azon a szinten, ami még belefér vagy már megfelelő a rendszer által szabályozott és megszabott szinthez.

Ne akarj mást, vagy más szinten...!

Így érdemben nem fogsz azzal foglalkozni (mert nem tudod, vagy nagyon nehéz felismerni azt), ami valóban előtérben kellene, hogy legyen.

Ha pedig valakik mégis rájönnek, hogy valami nem stimmel, vagy mást akarnak más szinteken, akkor ezzel a mesterségesen előállított igény és ingerszinttel - amit már globálisan elért(ek) a rendszer(ek) -, könnyűszerrel a már fentebb említett nevetség tárgyává, és/vagy nemkívánatos rossznak, lehetetlennek kikiáltva a süllyesztőbe lehet őket vetni. Érdek és akár törvényen kívüliekké lesznek.

Részlet A végső háború c. könyvből, 137. oldal

 „Be kell vallanom Önöknek valamit – folytatta Andan, miután elült a taps. – A hitem, hogy lehet valamit tenni az elnyomás ellen, időnként gyerekes ostobaságnak tűnt. Bevallom, néha elveszítettem minden reményem. Bevallom, néha nyüszítettem a félelemtől. És nem volt más erőm, mint a megszállottságom. És ez a megszállottság nem táplálkozott másból, mint abból a tényből, hogy nincs választásom. És Önöknek sincs. Nincs más, amit tehetnénk. Egy tett olyan, mint egy előrehajított labda. Amikor teszünk valamit, az olyan, mintha egy labdát előredobnánk az időbe. A tetteink hozzák létre az időt. A tetteink hozzák létre a jövőt. És egy tett annál értékesebb, minél több jövőt eredményez. Minden tettünkkel előredobjuk a labdát az időbe, és ameddig a labda előreszáll, addig tart a jövőnk. A jövő az a szabadság. És nem létezik olyan tett, amely több jövőt szülne, mint a legfelsőbb kaszt legyőzése. Amíg létezik az elnyomás, a jövőnk hihetetlenül behatárolt, és bármelyik napon véget érhet. Nincs választásunk. Csupán egyetlen dolog van, amely veszélyesebb, mint szembeszállni az elnyomással. Ez pedig az, ha nem szállunk szembe. Amíg van felsőbb kaszt, egyetlen tettnek sincs értéke.”

Duncan Shelley,

Rendszerek még sokat küzdenek az emberi hovatartozási ösztönnel.

Ezért a más-más (gyakorlati és hitalapú) rendszerek együttműködési megállapodást (én, megtűrési egyezménynek nevezem) írnak alá. Főrendszer tudja, hogy az emberek közérzetének szüksége van az alternatív, vagyis a közvetlen, akár "kézzelfogható", de mindenképpen saját választásunknak (tűnő) megfelelő környezetet és hitet adó/biztosító közösségekre.

Magyarul:

Gyakorlati és politikai rendszerek megtűrik a Hit-alapú rendszereket egy feltétellel, hogy cserébe megszabják, milyen alapelvárásokat kell beiktatniuk az írott, de inkább már az íratlan erkölcsi és anyagi szabályaikba, törvénykezésikbe. Mindezt persze alig észrevehetően tegyék.

Viszonzásul a főrendszer őket (más, hasonló hit-alapú rendszerek fölé) piedesztálja.

Főrendszerek teszik ezt azért, mert így két legyet ütnek egy csapásra.

Az emberek a fölöslegessé és/vagy veszélyessé vált (a rendszer ellen fordítható) bizalmatlanságukat, frusztráltságukat lecsillapíthatják egy tőlük elvonatkoztatható másfajta hitben (gyakorlati rendszerek számára csak újabb illúziókban, ami számukra nagyon jól jön).

Ezek a Hitalapú rendszerek mindig szem előtt lesznek, így átvilágíthatóvá és felügyelhetővé is válnak…

És végül, de nem utolsó sorban, újabb idézet A végső háború c. könyvből. 162. o.

„A rendszer bármit meg tud tenni az emberiséggel, de semmit sem tud kezdeni egy emberrel. – tájékoztatta Andan.  A rendszer nem tudja, mit csinál az egyes ember, csak azzal van tisztában, hogy mit csinál az emberiség. Ez a rendszer, melyet a legfelsőbb kaszt működtet, a hatalmas embertömegek kezelésére van kitalálva, és nem arra, hogy egy-egy emberrel kezdjen valamit. Ezért nem képes működni a politika, mert túlságosan nagyléptékű dolgokkal foglalkozik! A legfelsőbb kaszt hatalmának a kulcsa, hogy az embereket rossz mentális állapotba juttatja, és ott is tartja. De ha valaki elkezdi tudatosabbá tenni az embereket, és ezt nem intézményesített, egyetemi, akadémiai, kormányszinten próbálja kivitelezni, akkor a legfelsőbb kaszt sokáig nem is szerez róla tudomást. Az emberi faj egy rabszolga faj. Az emberiség nem szabad, de az egyes ember az. Az egyes ember bármit megtehet, a tömeg semmit. A politikusok azért nem tudnak megváltoztatni semmit, mert éppen azon a szinten tevékenykednek, melyet a rendszer lát és irányít. Képzeljenek el egy hatalmas nagy csatateret, amely felett, jó magasan, ott lebeg egy léghajó és a léghajóban ott ül egy tábornok. A tábornok ebből a magasból belátja az egész csatateret. De csak az egészet. Ilyen magasból nem képes megkülönböztetni egymástól az egyes embereket, csak az embertömegeket. A legfelsőbb kaszt nem képes látni az egyes embert, és mert nem látja, irányítani sem tudja. Ha valamit, ami az egyes emberek között terjed, el akar pusztítani, akkor az egyetlen működő módszer az, hogy naggyá teszi azt a dolgot, például tantárggyá vagy államvallássá. Felhúzza arra a szintre, amit lát és irányít, és akkor végez vele.”

Duncan Shelly

Bővebben és kicsit másképp is: A Rendszerek illetve Facebook-on a

Tudatos élet, a Jövőnk kulcsa

 c. közösség-kategória oldalon.