Elolvasva a 3 kategóriát a tudattalanul közlekedőkről, én elég vegyesnek tartom magam, de mindháromban ott látom magam. De szerintem a dolognak két oldala lehet, az egyik a menekülés a helyzetből, a másik pedig az, hogy az ember kitalál valami hasznosat arra az időre, amíg közlekednie kell... Olvas, zenét hallgat, ami jó érzésekkel töltheti el, elmélkedik a dolgokról, átgondolja a történteket stb... Szóval, szerintem nem feltétlenül negatív az, ha valaki ÉN-ként és nem MI-ként zötyög egy vad idegen emberekkel teli metrón a célja felé. Én is néha, amikor kitekintek az elfoglaltságomból, elgondolkodok rajta, hogy milyen érdekes, itt ülünk egy légtérben, és nem is ismerjük egymást.
Egyszer egy ismerősöm azt mondta (valahogy így fogalmazott); nem természetes közeg egy ilyen nagyváros az ember számára, régen nem véletlenül éltek kisebb csoportokban az emberek. Lehet, hogy igaza volt. Nem tudom, fel lehet-e nőni ehhez a nagyvárosi élethez, és igazán emberi emberré válni avagy maradni, illetve megtanulni, mik a jogos reakciók másokkal szemben magunk megvédésére?

Igazat adok abban, hogy nem feltétlenül negatív. A miértek, vagyis az ok, ami lényeges, esetünkben ki, miért úgy közlekedik, ahogy.
Kulcsmondatok: növekvő népesség, neveltetés, szocializálódás (- társadalomba való beilleszkedés), - félelmek, erősségek, adott helyzetben a mentális egészségi állapot. De sokszor az anyagi helyzet is számottevően számít a hozzáállásainkhoz.
Ha folyamatosan ugyanúgy viszonyulunk valami(k)hez vagy valaki(k)hez, észre sem vesszük és mindez rutinná és reflexé válik. Én erről tettem említést a 3 kategóriában. Mikor már ezekké (rutinná és reflexé) váltak.
Amiről Te tettél említést, az már egy bizonyos tudatosság. Többi inkább már a környezetemmel szembeni védekezéssé vált, ahogy ezt is említetted.